Μυθιστόρημα ΣΤ´ - Μ. Ρ. (Greek)
Τὸ περιβόλι μὲ τὰ συντριβάνια του στὴ βροχὴ θὰ τὸ βλέπεις μόνο ἀπὸ τὸ χαμηλὸ παράθυρο πίσω ἀπὸ τὸ θολὸ τζάμι. Ἡ κάμαρά σου θὰ φωτίζεται μόνο ἀπὸ τὴ φλόγα τοῦ τζακιοῦ καὶ κάποτε, στὶς μακρινὲς ἀστραπὲς θὰ φαίνουνται οἱ ρυτίδες τοῦ μετώπου σου, παλιέ μου φίλε.
Τὸ περιβόλι μὲ τὰ συντριβάνια ποὺ ἦταν στὸ χέρι σου ρυθμὸς τῆς ἄλλης ζωῆς, ἔξω ἀπὸ τὰ σπασμένα μάρμαρα καὶ τὶς κολόνες τὶς τραγικὲς κι ἕνας χορὸς μέσα στὶς πικροδάφνες κοντὰ στὰ καινούργια λατομεῖα, ἕνα γυαλὶ θαμπὸ θὰ τὄ ῾χει κόψει ἀπὸ τὶς ὦρες σου. Δὲ θ᾿ ἀνασάνεις, τὸ χῶμα κι ὁ χυμὸς τῶν δέντρων θὰ ὁρμοῦν ἀπὸ τὴ μνήμη σου γιὰ νὰ χτυπήσουν πάνω στὸ τζάμι αὐτὸ ποὺ τὸ χτυπᾶ ἡ βροχὴ ἀπὸ τὸν ἔξω κόσμο. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://users.uoa.gr |
|
|
Mythistorima 6. R. M. (Hungarian)
A kert a szökőkutakkal az esőben - már csak az alsó ablakból láthatod párás üvegen át. A szobában csak a tűzhely lángja világít és néha a távoli villámok fényében villannak elő homlokod ráncai, öreg barátom.
A kert a szökőkutakkal, kezed alatt, egy másik élet ütőere lett, a külső életé, a vonagló márványromok mögött a tragikus oszlopokon túl és körtánc az oleánderek közt a nemrég feltárt kőbányák közelében - homályos ablaküveg vágja el mindezt a te perceidtől. Már nem is lélegzel; a fák nedve, a föld kihull emlékezetedből, nekivágódik a tiltó ablaktáblának, melyre most a külvilág esője tör zuhogva.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | K. G. |
|
|