This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Varnalis, Kostas: A tenger (Πρόλογος «Στὸ φῶς ποὺ καίει» in Hungarian)

Portre of Varnalis, Kostas

Πρόλογος «Στὸ φῶς ποὺ καίει» (Greek)

Νὰ σ᾿ ἀγναντεύω, θάλασσα, νὰ μὴ χορταίνω
ἀπ᾿ τὸ βουνὸ ψηλὰ
στρωτὴ καὶ καταγάλανη καὶ μέσα νὰ πλουταίνω
ἀπ᾿ τὰ μαλάματά σου τὰ πολλά.

Νά ῾ναι χινοπωριάτικον ἀπομεσήμερο, ὄντας
μετ᾿ ἄξαφνη νεροποντὴ
χυμάει μὲς ἀπ᾿ τὰ σύνεφα θαμπωτικὰ γελώντας
ἥλιος χωρὶς μαντύ.

Νὰ ταξιδεύουν στὸν ἀγέρα τὰ νησάκια, οἱ κάβοι,
τ᾿ ἀκρόγιαλα σὰ μεταξένιοι ἀχνοὶ
καὶ μὲ τοὺς γλάρους συνοδιὰ κάποτ᾿ ἕνα καράβι
ν᾿ ἀνοίγουν νὰ τὸ παίρνουν οἱ οὐρανοί.

Ξανανιωμένα ἀπ᾿ τὸ λουτρὸ νὰ ροβολᾶνε κάτου
τὴν κόκκινη πλαγιὰ χορευτικὰ
τὰ πεῦκα, τὰ χρυσόπευκα, κι᾿ ἀνθὸς τοῦ μαλαμάτου
νὰ στάζουν τὰ μαλλιά τους τὰ μυριστικά.

Κι᾿ ἀντάμα τους νὰ σέρνουνε στὸ φωτεινὸ χορό τους
ὡς μέσα στὸ νερὸ
τὰ ἐρημικὰ χιονόσπιτα-κι᾿ αὐτὰ μὲς στ᾿ ὄνειρό τους
νὰ τραγουδᾶνε, ἀξύπνητα καιρό.

Ἔτσι νὰ στέκω, θάλασσα, παντοτεινὲ ἔρωτά μου
μὲ μάτια νὰ σὲ χαίρομαι θολὰ
καὶ νά ῾ναι τὰ μελλούμενα στὴν ἅπλα σου μπροστά μου,
πίσω κι᾿ ἀλάργα βάσανα πολλά.

Ὡς νὰ μὲ πάρεις κάποτε, μαργιόλα σύ,
στοὺς κόρφους σου ἀψηλά τους ἀνθισμένους
καὶ νὰ μὲ πᾶς πολὺ μακρυὰ ἀπ᾿ τὴ μαύρη τούτη Κόλαση,
μακρυὰ πολὺ κι᾿ ἀπὸ τοὺς μαύρους κολασμένους ....



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.uoa.gr/~nektar/arts

A tenger (Hungarian)

Szirtfokon állni és téged csodálni, tengeranyám,
betelhetetlenül,
míg lelkem, ujjongó habod, azúr síkod aranyán
mind gazdagodva véled lényegül.

Legyen az őszi délután, kizajgott ég tetején
a nap ha tiszta meztelen
kisüt a zivatar tépte felhők közül hevenyén,
s kacaja árad szertelen.

Vagy hogyha ringva ellebeg szigeti világ
s a párás partok selyme kék lepel,
s hajót, mely úszik sirályosan alkony iránt,
a nyíló ég benyel.

S ezüstfenyők permetesen ha lejtenek alább
a rőt lejtőn üdén,
s illatos kontyuk pergeti langy eső aranyát
domboldal szügyén.

S velük szökellni táncosan a partszegélyig, ahol
kicsi kunyhók körtánca álmatagon
ring a fövényen, vagy talán kék dalként ha dalol
önálmodottan a habon...

Csak állni, hű szerelmem, s gyönyörködni révetegen
tebenned, tengerem -
de partodon a holnapok derűje tiszta legyen,
s ne lenne zord korok emléke sem...

Merengni jó reménnyel így fölötted, ó, te tavasz
tajtékú, mígnem kebleden
tova e fekete bugyrú pokoltól messze ragadsz,
túl e bús tetteken és lelkeken...

 
„Az égető fény”, 1922 (The Burning Light) előhangja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSz. K.

minimap