Arnold, Matthew: A magyar nemzethez (Sonnet to the Hungarian Nation in Hungarian)

Not in sunk Spain’s prolong’d death agony;

Not in rich England, bent but to make pour

The flood of the world’s commerce on her shore;

Not in that madhouse, France, from whence the cry

Afflicts grave Heaven with its long senseless roar;

Not in American vulgarity,

Nor wordy German imbecility—

Lies any hope of heroism more.

Hungarians! Save the world! Renew the stories

Of men who against hope repell’d the chain,

And make the world’s dead spirit leap again

On land renew that Greek exploit, whose glories

Hallow the Salaminian promontories,

And the Armada flung to the fierce main.

Sem a hosszú spanyol haláltusa;

sem Anglia (csak a hajói még

s pénz érdekli világkalmár-eszét);

sem az őrültekháza Francia-

ország, melynek eget sért zsivaja;

sem Amerika, az útszéliség;

sem a szószátyár germán hülyeség

nem ígér többé hőstettet soha.

Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned

gyúl a rege: lánctörők szent dacát

látva éledjen szellem és világ!

Újítsd, szárazföldön, a gráfia Tettet,

mely Szalamiszból templomot teremtett

s nyílt tengerre űzte az Armadát!