Atwood, Margaret: The Wereman

My husband walks in the frosted field 
an X, a concept 
defined against a blank; 
he swerves, enters the forest 
and is blotted out.

Unheld by my sight 
what does he change into 
what other shape 
blends with the under, 
growth, wavers across the pools 
is camouflaged from the listening 
swamp animals

At noon he will 
return; or it may be 
only my idea of him 
I will find returning 
with him hiding behind it.

He may change me also 
with the fox eye, the owl 
eye, the eightfold 
eye of the spider

I can't think 
what he will see 
when he opens the door.

Férjem fagyos földön bolyong
X-ként, akár egy képzet
az ürességből megteremtve;
elcsavarodik, bebújik az erdőbe,
egy időre kitörölve
 
Általam látatlan
válik ő valamivé,
miféle más formába
oldódik az aljzattal
s rajzik a medreken át
elrejtve magát a fülelő
mocsár elől
 
Visszatér a nappal;
vagy csupán gondolata
tér vissza agyamba,
őt rejtve
mögötte.
 
Talán engem is megváltoztat
a róka szemével, a bagoly
szemével, nyolcrét
pók-érzékkel
 
El nem gondolhatom
mit lát majd,
Ha belép az ajtón.