This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Baraka, Amiri (LeRoi Jones): Előszó egy húsz kötetes búcsúlevélhez (Preface to a Twenty Volume Suicide Note in Hungarian)

Portre of Baraka, Amiri (LeRoi Jones)
Portre of N. Ullrich Katalin

Back to the translator

Preface to a Twenty Volume Suicide Note (English)

Lately, I've become accustomed to the way
The ground opens up and envelopes me
Each time I go out to walk the dog.
Or the broad edged silly music the wind
Makes when I run for a bus...

Things have come to that.

And now, each night I count the stars.
And each night I get the same number.       
And when they will not come to be counted,
I count the holes they leave.

Nobody sings anymore.

And then last night I tiptoed up
To my daughter's room and heard her
Talking to someone, and when I opened
The door, there was no one there...
Only she on her knees, peeking into

Her own clasped hands.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.english.illinois.edu

Előszó egy húsz kötetes búcsúlevélhez (Hungarian)

Mostanában megszoktam, hogy az úton
a föld megnyílik alattam és magába rejt
valahányszor kutyát sétáltatok.
Vagy az éles szél süvítő buta zenéjét
mikor a busz után futok…

Itt tartanak a dolgok.

És most, minden este csillagokat számolok.
És minden este ugyanannyira jutok.             
És ha nincsenek, s megszámolhatatlanok,
a helyükön lévő lyukkal számolni tudok.

Senki sem énekel többé.

És akkor tegnap éjjel felosontam
kislányom ajtajához és hallottam
hogy beszél valakivel, benyitottam
és senkit nem volt ott.
Csak ő, s térdenállva fürkészte

összekulcsolt kis kezét.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationN. U. K. & P. T.

minimap