Browning, Robert: Soliloquy of the Spanish Cloister

Gr-r-r-there go, my heart's abhorrence!

Water your damned flower-pots, do!

If hate killed men, Brother Lawrence,

God's blood, would not mine kill you!

What? your myrtle-bush wants trimming?

Oh, that rose has prior claims--

Needs its leaden vase filled brimming?

Hell dry you up with its flames!

 

At the meal we sit together:

Salve tibi! I must hear

Wise talk of the kind of weather,

Sort of season, time of year:

Not a plenteous cork-crop: scarcely

Dare we hope oak-galls, I doubt:

What's the Latin name for "parsley"?

What's the Greek name for Swine's Snout?

 

Whew! We'll have our platter burnished,

Laid with care on our own shelf!

With a fire-new spoon we're furnished,

And a goblet for ourself,

Rinsed like something sacrificial

Ere 'tis fit to touch our chaps –

Marked with L. for our initial!

(He-he! There his lily snaps!)

 

Saint, forsooth! While brown Dolores

Squats outside the Convent bank

With Sanchicha, telling stories,

Steeping tresses in the tank,

Blue-black, lustrous, thick like horsehairs,

– Can't I see his dead eye glow,

Bright as 'twere a Barbary corsair's?

(That is, if he'd let it show!)

 

When he finishes refection,

Knife and fork he never lays

Cross-wise, to my recollection,

As I do, in Jesu's praise.

I the Trinity illustrate,

Drinking watered orange-pulp –

In three sips the Arian frustrate

While he drains his at one gulp.

 

Oh, those melons? If he's able

We're to have a feast! so nice!

One goes to the Abbot's table,

All of us eager to get a slice.

How go on your flowers? None double?

Not one fruit-sort can you spy?

Strange! And I, too, at such trouble,

Keep them close-nipped on the sly!

 

There's a great text in Galatians,

Once you trip on it, entails

Twenty-nine distinct damnations,

One sure, if another fails.

If I trip him just a-dying,

Sure of heaven as sure can be,

Spin him round and send him flying

Off to hell, a Manichee?

 

Or, my scrofulous French novel,

On grey paper with blunt type!

Simply glance at it, you grovel

Hand and foot in Belial's gripe:

If I double down its pages

At the woeful sixteenth print,

When he gathers his greengages,

Ope a sieve and slip it in't?

 

Or, there's Satan! – one might venture

Pledge one's soul to him, yet leave

Such a flaw in the indenture

As he'd miss it till, past retrieve,

Blasted lay that rose-acacia

We're so proud of! Hy, Zy, Hine...

'St, there's Vespers! Plena gratia

Ave, Virgo! Gr-r-r – you swine!

Brrrr! eridj, adj – förtelem, te! –

nyűves kertednek vizet!

Élnél még, ha szemem ölne,

Lőrinc testvér, azt hiszed?

Hogy? Nyírnod kell mirtuszbokrod?

Ó, előbb a rózsa jön:

friss vizet kiván a csokrod?

Dőlne rád a vízözön!

 

Hallom minden étkezésnél

– „Salve Tibi" – mint beszél

bölcseket: most nyár van, ősz, tél,

süt a nap vagy fúj a szél.

„Nem terem túl jól idén a

gesztenye; nincs makk se sok.

Hogy van latinul a 'répa'?"

Hogy van görögül „piszok"?

 

Lám, hát elmostuk a tálunk,

fölraktuk a polcra már?

Egyeseknek új kanál jut,

és külön talpas pohár!

Mint kegytárgyat tisztogatja,

másképp már meg sem felel!

S hogy kié, nagy L mutatja –

(mirtusza, ni, szárad el!)

 

Hogyne, szent! Ha barna Róza

kinn a klastromkert alatt

Sanchichával sugdolózva

dézsa vízben mos hajat

– dús, sötét, sörény se hosszabb!

fölragyog fakó szeme,

lázasan, mint egy kalóznak

(nem ezerszer láttam-e?).

 

Az evést ha befejezte,

ő a villát és a kést

soha nem tenné keresztbe,

mint én szoktam, Jézusért.

Én az ariánus ellen

azzal is hitet teszek:

narancslém három részletben –

ő egy kortyra issza meg!

 

Ó s a dinnye? Hogyha rááll,

lakomát csapunk: remek!

Az apátunk asztalánál

jut szelet mindenkinek.

„Hogy? Nincs rügy kedves növényén?

Nincs egy új hajtása sem?

Furcsa!" – Hát hogy lenne, míg én

titkon buzgón tépdesem?

 

Van Pálban egy príma részlet:

rábukkanva, kárhozat

harmincféleképp emészthet,

ez, ha tán megúsztad azt.

Ó, ha látnám, haldokolva,

s bízna bizton, mennybe jut,

s egy legyintéssel pokolra

lökném, mint manicheust?

 

S férges francia regénykém

– rossz papír; fakó betűk!

épp elég, ha belenéztél,

s Beliál nyakadba ült!

S ha szamárfüllel jelölném

legbujábbik metszetén,

s míg a ringlót szedi ő, én

kosarába rejteném?

 

És a Sátán – tán a lelkem

felajánlhatnám neki

(ám úgy kötném üzletünket,

mód legyen kijátszani),

míg cserébe rózsakertje,

büszkesége hervadoz

földre verve! „Psszt, vecsernye!"

„Ave, Virgo!" Brrrr, – piszok!