Byron, George: Írta, miután Szesztoszból Abüdoszba úszott (Written After Swimming from Sestos to Abydos in Hungarian)

If, in the month of dark December,

Leander, who was nightly wont

(What maid will not the tale remember?)

To cross thy stream, broad Hellespont!

If, when the wintry tempest roared,

He sped to Hero, nothing loath,

And thus of old thy current poured,

Fair Venus! how I pity both!

For me, degenerate modern wretch,

Though in the genial month of May,

My dripping limbs I faintly stretch,

And think I've done a feat today.

But since he crossed the rapid tide,

According to the doubtful story,

To woo -and -Lord knows what beside,

And swam for Love, as I for Glory;

'Twere hard to say who fared the best:

Sad mortals! thus the gods still plague you!

He lost his labour, I my jest;

For he was drowned, and I've the ague.

Sötét december-éjjelente

Leánder sokszor úszta meg

(lány ki ne emlékezne erre?),

Helészpontosz, vizeidet,

midőn tél-orkán áradott,

Héróhoz lelkesen sietett:

akkor is úgy tombolt habod...

Vénuszra! Szánom kettejüket.

Én májusban úsztam ugyan,

korcs nyápic, midőn langy a lég:

ázott testem nyujtóztatom –

úgy érzem, mára ez épp elég.

Ám ő – kétes beszéd szerint –

női kegyért, s ki tudja, mi másért

szelte az árt, szerelemért –

én meg úsztam csak glóriáért.

Jobban ki járt? – ki tudja? Szegény

halandó! ma is így kínoz isten!

Célját veszté ő – mókámat én:

megfulladt, én meg lázba estem.