Campbell, Roy: A zebrák (The Zebras in Hungarian)

From the dark woods that breathe of fallen showers,

Harnessed with level rays in golden reins,

The zebras draw the dawn across the plains

Wading knee-deep among the scarlet flowers.

The sunlight, zithering their flanks with fire,

Flashes between the shadows as they pass

Barred with electric tremors through the grass

Like wind along the gold strings of a lyre.

Into the flushed air snorting rosy plumes

That smoulder round their feet in drifting fumes,

With dove-like voices call the distant fillies,

While round the herds the stallion wheels his flight,

Engine of beauty volted with delight,

To roll his mare among the trampled lilies.

A záport lehelő erdő-homályból

a síkságra sugárrúdhoz fogott

zebrák röpítik a pirkadatot,

s térdük bíbor virágtengerbe gázol.

Faruk tűzzel csíkozza, s míg szaladnak,

árnyékaik közt fellobog a nap,

villamos fű fésüli útjukat,

mint szellőét aranyhúrja a lantnak.

Orruk izzó rózsát horkant elő

s patájukig parázs a levegő;

mind gerle-mód csikóját hívja sorra;

csapatja körül száguldva, a mén,

szépség-motor, felpörög delején

kancáját hengergetni liliomra.