Carter, Martin: Költemény (Poem in Hungarian)

Not in the saying of you, are you
said. Baffled and like a root
stopped by a stone you turn back questioning
the tree you feed. But what the leaves hear
is not what the roots ask. Inexhaustibly,
being at one time what was to be said
and at another time what has been said
the saying of you remains the living of you
never to be said. But, enduring,
you change with the change that changes
and yet are not the changing of any of you.
Ever yourself, you are always about.
To be yourself in something else ever with me.

Nem terólad szólva neveznek meg
téged. Zavartan és mint egy gyökér
álltál meg egy kőnél és visszafordultál megkérdezve
a fát, amit táplálsz. De amit a levelek hallanak
az nem az, amit a gyökerek kérdeznek. Fáradhatatlanul
ami egyszer az volt amit ki kellett mondani
és amit máskor mondtak, a te szavad
életben marad terólad mást sohasem kell
mondani. De te kitartóan változol
azzal a változással mi egyre változik és mégsem
vagy saját magad változása.
Mindig te magad, mindig te magad vagy.
Valami másban, egyre itt énvelem.