Codrescu, Andrei: Mi van az emberi változtatásokkal, a típussal amivel gépelek (What about humans changes like the type I type? in Hungarian)

Type changes for no discernible reason humans die
For reasons of space single space overcomes them.
Once double-space wasn’t enough to grow that silence
poets employ instead of having something to explain
crying or bafflement or the discomforting call to action.
To care only between sunset and vampire-hour is a gift
from Baudelaire. Armies of sociopaths hold their hats
to the closing of lines as if they were an ordered grid
of stories they can claim they heard but were never in.
I can change all that. I’d rather not. Keyboards have
Their own agenda. It may include a sweet drop of you.
It may be nothing but technology. Even so something
stays overnight, plays music and is worth the sirens.

A típus felismerhetetlen okok miatt változik meg
emberek halnak meg a szóköz miatt, az egyes sorköz úrrá lesz rajtuk.
Megtörtént, hogy egy dupla sorköz, amit a költő használt
nem volt elég a csend kihangsúlyozására ahelyett, hogy valamivel
megmagyarázták volna a sírást, a zavart vagy a kellemetlen felhívást a cselekedetre.
A naplemente és a vámpír – órák közötti aggódás Baudelaire ajándéka.
Szociópaták hadai forgatják kezükben kalapjukat a zársoroknál, mintha megrendelt
történetek volnának, amire hivatkozhatnak pedig nem róluk íródtak.
Ezt még mind meg tudom változtatni. Bár inkább nem. A billentyűzetnek 
saját ágendája van. Egy édes csöpp belőled is lehet a része.
Talán az egész nem más, mint technológia  Lehet, hogy valami ott
marad éjszakára, zenél és értékeli a szirénákat.