Cohen, Ira: Az irreális sivatag (The Unreal Desert in Hungarian)

My heart can’t take it

any more

If we are the victims now

who are the victors?

If we tear off the deceptive

                         masks

of our own leaders

must we face the void

naked & alone?

Then there is the obscene

mathematics of guilt.

I am left with dreams

of Coconut Island, the

paradise of childhood movie

theatres, now that torture

has become the flower of

capitalism. Are we not

the lost cause, the same

old story – hype as a

final solution?

A szívem nem bírja

tovább

Ha mi vagyunk az áldozatok

akkor kik a győztesek?

Ha a csalóka álarcokat

                       letépjük

saját vezetőinkről

pucéran és magányosan

kell az ürességgel

szembenéznünk?

És akkor még itt van a bűntudat

obszcén matematikája

A Kókusz-szigeten maradtam

álmaimmal, gyerekkori mozik

paradicsoma, na most az a kín

a kapitalizmus virága lett.

Nem mi vagyunk

az elveszett ügy, ugyanaz

a régi mese – csinnadratta

végső megoldásként?