Coleman, Wanda: Az Illúzió sugárúton cipel dél felé az éjfél (Midnight Carries Me South Along Illusion Avenue in Hungarian)
|
Midnight Carries Me South Along Illusion Avenue (English)used to know a man who sold it hot, a woman who knew the ins and outs of bad paper. an artist who kiln fried ghetto pots and glazed eyes - a neighborhood of chances
the story starts in brown webbing of palm raised eyes in supplication, god slur drops reds, drinks schlitz malt liquor, bumps booty to the blues and swoops the asphalt after curfew, brim cocked wide open for action
a chronicle of hearts bleeding, minds writhing, fists pounding head. call it heads or tails (1866 or 1976) slavery drives it home into that black woman's snatch. sucks her teats – milk of generations
my story no different. brother love came up to see me, a sack of goodies and an empathetic ear. "most sistuhs who been through what you been through been dead long time ago" uncaps the bottle, pours a song. we toast that bitch, mother america
alone behind the wheel, his ghost rides with me, sips wine. "you one hell of a beautiful bitch." memory a hand on my thigh. another of ladies who lose their demons on the freeway
chorus: it's true. ain't no new. a different spice, the same old stew. a different man, the same old screw, crack a smile, laugh a while, it ain't the act – it's the style
midnight carries me south down blue ave finding meaning at the bottom of an empty cup. reading eyes, leery not to give up too much. a dime for the cause and thick lips pressed to the window
|
Az Illúzió sugárúton cipel dél felé az éjfél (Hungarian)ismertem egy férfit, aki forrón árulta, egy nőt, aki tisztában volt a rossz papír trükkjeivel, egy művészt, aki égetőkemencében sütött getto marihuanát és üvegezett szemet – ez a lehetőségek környéke
a történet barna tenyérhálóban könyörgő felfelé néző szemekkel kezdődik, isten gyaláz ejti a vörösöket, schlitz maláta likőrt iszik, a bluesnak ütögeti a zsákmányt és lecsap az aszfaltra kijárási tilalom után, karima belőve mindenre készen áll
vérzik a szívek krónikája, gyötrődik az elme, öklök ütlegelnek egy fejet, lehet fej vagy írás (1866 v. 1976) rabszolgaság viszi haza a fekete nő pinájába. szopja melleit – nemzedékek teje
az én történetem se más. fivér szerelme jött meglátogatni zacskónyi nyalánkság és egy megértő fül. „a legtöbb lány, aki ugyanazon ment keresztül, mint te, már rég halott” kinyitja a palackot, tölt egy dalt. iszunk arra a kurvára, amerika anyára
egyedül a kormánynál, velem utazik szelleme, bort iszogat. „gyönyörű kis kurva vagy.” az emlék tenyér a combomon. egy újabb a hölgyikék közül, akik az autópályán hagyták el démonjaikat
kórus: így igaz. nem új. más fűszer, ugyanaz a régi gulyás más férfi, ugyanaz a régi dugás. mosolyogj, nevess. ez nem szerep – ez a stílus
dél felé cipel az éjfél lent a kék sugárúton értelmet találok egy üres pohár alján. szemekben olvasok üresek, nem árulnak el sokat. egy tízcentest az ügyért és vastag ajkak préselődnek az ablakhoz
|