Coleridge, Samuel Taylor: A Pokol Tornácán (Limbo in Hungarian)

The sole true Something—This! In Limbo’s Den
It frightens Ghosts, as here Ghosts frighten men.
Thence crossed unseized—and shall some fated hour
Be pulverised by Demogorgon’s power,
And given as poison to annihilate souls—      
Even now it shrinks them—they shrink in as Moles
(Nature’s mute monks, live mandrakes of the ground)
Creep back from Light—then listen for its sound;—
See but to dread, and dread they know not why—
The natural alien of their negative eye.
  
’Tis a strange place, this Limbo!—not a Place,
Yet name it so;—where Time and weary Space
Fettered from flight, with night-mare sense of fleeing,
Strive for their last crepuscular half-being;—
Lank Space, and scytheless Time with branny hands   
Barren and soundless as the measuring sands,
Not marked by flit of Shades,—unmeaning they
As moonlight on the dial of the day!
But that is lovely—looks like Human Time,—
An Old Man with a steady look sublime,         
That stops his earthly task to watch the skies;
But he is blind—a Statue hath such eyes;—
Yet having moonward turned his face by chance,
Gazes the orb with moon-like countenance,
With scant white hairs, with foretop bald and high, 
He gazes still,—his eyeless face all eye;—
As ’twere an organ full of silent sight,
His whole face seemeth to rejoice in light!
Lip touching lip, all moveless, bust and limb—
He seems to gaze at that which seems to gaze on him!
    No such sweet sights doth Limbo den immure,
Walled round, and made a spirit-jail secure,
By the mere horror of blank Naught-at-all,
Whose circumambience doth these ghosts enthral.

A lurid thought is growthless, dull Privation,    
Yet that is but a Purgatory curse;
Hell knows a fear far worse,
A fear—a future state;—’tis positive Negation!

Az egy igaz Valami! – Ott riaszt
Kísértetet mint embert itten az.
Besurrant – majd az elrendelt napon
Megőrli Demogorgon-hatalom:
Tessék a lelkeket irtó porok! –
Lebújók azok, mint Vakondokok
(Élő mandragórák, mászó rögök)
Már most a fény elől – és fülelők –
Nem merik látni, s nem tudják, miért,
Mint negatív szemük ellenszerét.       
 
Furcsa hely ez a Tornác! – helynek gyér,
Csak neve hely; - hol Idő s fáradt Tér
Bénán csügg, szárnyalást rémálmodón,
Fél-létén, a végsőn, alkonyodón; –
Aszott Tér, korpás, kaszátlan Idő, 
Mint árnynemjárt óra-homok, meddő
És hangtalan – jelentéstelenek
Mint nappal számlapján holdfény-jelek!
De ez itt Emberi Idő-szerű:
Egy Öreg Ember, fenséges szemű,  
Teszi dolgát, az eget kémleli;
Ám vak – egy Szoboré a szemei; –
A hold felé csak találomra vet
Holdas arccal fürkész tekintetet.
Magas homlok – gyér, ősz haj, színtelen –,
Néz – szemnélküli arca csupa szem,
Mint egyetlen ujjongó, fényre lelt,
Látó, néma nézéssel teli szerv!
Ajak ajakon – törzs, kéz, láb merev,
Tán arra mered ő, ki tán őrá mered!   
  Ilyen nézést be nem rekeszt soha
A Tornác szellembörtön kőfala,
A puszta iszonyat, a süket Semmise,
Bár szellemeket bűvöl közege.
 
Egy ködeszme nem nő, csak Hiányt adni jó,
De ez itt még csak az Előszoba:
A Pokolnak van rosszabb iszonya,
A jövendő: a pozitív Negáció!
 
 
Coleridge, úgy látszik, nem szokásos teológiai értelmében használja A Pokol Tornáca kifejezést (t.i. mint azt a helyet, ahol a meg nem keresztelt igazak lakoznak, várva, hogy a mennybe kerülhessenek), vagy ha abban használja, akkor ironikusan, visszájára fordítva: ez itt valóban a pokolba vezető előcsarnok.
„Az egy igaz Valami” (ironikusan): az inert anyag, az egyetlen dolog, amit a Coleridge elutasította filozófiai irány valóságosnak ismer el. Az első strófa második felét az olyan „durva és szenzualista materializmus”  gúnyolására idézte egy írásában Coleridge, amelynek számára Isten sötétségben tespedő puszta hatalommá süllyed, mely nem külömb a gravitációnál. „Nincs Nap, nincs Fény életet adó melegséggel, csak hideg és fakó holdfény...”
Demogorgon (irodalmi fikcióban): a pogány istenek atyja, az alvilág ura.
Mandragóra: növény, gyökerének állítólag emberi alakja van.
„A pozitív Negáció”: a még rombolóbb filozófia, mely a semmit nem mint a valami ellentétét, hanem mint önálló létezőt fogja hirdetni és trónra emelni.