This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Coleridge, Samuel Taylor: Ének a vén tengerészről / Negyedik rész (The Rhyme of the Ancient Mariner / Part IV in Hungarian)

Portre of Coleridge, Samuel Taylor
Portre of Szabó Lőrinc

Back to the translator

The Rhyme of the Ancient Mariner / Part IV (English)

`I fear thee, ancient Mariner!
I fear thy skinny hand!
And thou art long, and lank, and brown,
As is the ribbed sea-sand.

I fear thee and thy glittering eye,
And thy skinny hand, so brown.' - 
"Fear not, fear not, thou Wedding-Guest!
This body dropped not down.

Alone, alone, all, all alone,
Alone on a wide wide sea!
And never a saint took pity on
My soul in agony.

The many men, so beautiful!
And they all dead did lie;
And a thousand thousand slimy things
Lived on; and so did I.

I looked upon the rotting sea,
And drew my eyes away;
I looked upon the rotting deck,
And there the dead men lay.

I looked to heaven, and tried to pray;
But or ever a prayer had gusht,
A wicked whisper came and made
My heart as dry as dust.

I closed my lids, and kept them close,
And the balls like pulses beat;
Forthe sky and the sea, and the sea and the sky,
Lay like a load on my weary eye,
And the dead were at my feet.

The cold sweat melted from their limbs,
Nor rot nor reek did they:
The look with which they looked on me
Had never passed away.

An orphan's curse would drag to hell
A spirit from on high;
But oh! more horrible than that
Is the curse in a dead man's eye!
Seven days, seven nights, I saw that curse,
And yet I could not die.

The moving moon went up the sky,
And no where did abide:
Softly she was going up,
And a star or two beside - 

Her beams bemocked the sultry main,
Like April hoar-frost spread;
But where the ship's huge shadow lay,
The charmed water burnt alway
A still and awful red.

Beyond the shadow of the ship
I watched the water-snakes:
They moved in tracks of shining white,
And when they reared, the elfish light
Fell off in hoary flakes.

Within the shadow of the ship
I watched their rich attire:
Blue, glossy green, and velvet black,
They coiled and swam; and every track
Was a flash of golden fire.

O happy living things! no tongue
Their beauty might declare:
A spring of love gushed from my heart,
And I blessed them unaware:
Sure my kind saint took pity on me,
And I blessed them unaware.

The selfsame moment I could pray;
And from my neck so free
The Albatross fell off, and sank
Like lead into the sea."



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.wonko.info/albatross/default.htm

Ének a vén tengerészről / Negyedik rész (Hungarian)

,Félek tőled, vén Tengerész,
kezed csupabőr, kemény,
sovány s magas vagy; barna, mint
a bordás partfövény.

Kezed csupabőr; lelkembe szemed
parázsló fénnyel üt...'
Ne félj, fiam! ne félj, ne félj:
én nem haltam velük!

Egyedűl, egyedűl voltam, egyedűl
a magányos tengeren
és nem volt szent, ki megkönyörűlt
magányos lelkemen.

Óh mennyi szép, derék fiú!
És meghalt mindahány:
de éltem én, s köröttem ezer
s ezer nyálkás puhány.

És néztem a rothadó vizet:
iszony és kín mindenütt;
aztán a rohadt fedélzetet: ott
a sok, sok hulla feküdt!

Fölnéztem az égre, de mikor imát
kezdtem: mindannyiszor
gonosz sóhaj sírt föl, s szivem
kiszáradt, mint a por.

Pillám letapadt: alatta hogy
sajogtak az üterek!
Rajtuk mint ólom ült a lég:
az ég, a tenger, a tenger, az ég;
- s lábamnál hullasereg.

Tetemük kiverte jeges veriték
s bomlás nem törte fel;
szemük, mely arcomba tapadt,
nem fordúlt rólam el.

Az árvák átka pokolba veri
mennyből is gyilkosát;
de jaj! nincs szörnyűbb, mint ha halott
szemek átka sújt reád!
S én mégis élek, bár szemük ért
kilenc napon-éjen át!

A mozgó Hold az éj komor
boltjára fölkuszott
lágy-szeliden s körötte egy-
két rezgő csillag uszott.

És gúnyos fénye a vízbe mint
tavaszi zuzmara hullt;
s hová árnyat vetett a hajó:
az ár, mint bűvös lángfolyó,
kínos-vörösre gyúlt.

A hajó árnyán túl vízi-kigyók
suhantak álmatagon;
csipkét fodroztak a víz szinén
s ha felágaskodtak, tünde fény
égett pikkely-nyakukon.

A hajó árnyában - láttam - amint
úszkáltak gondtalan:
kék, zöld s bársonyfekete szalagok
nyomán barázda vert habot:
villódzó, rőt arany.

Óh Élet! Élet! előtted a nyelv
hallgatni megtanúl! -:
szivemből buggyant dús szeretet
s áldás akaratlanúl:
megszánt az ég s ajkam áldást
mormolt akaratlanúl!

S egyszerre szivembe szökött az ima;
nyakamról leszakadt
az Albatrosz, s mint ón-köteg,
a mélységbe leszaladt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://epa.oszk.hu/00000/00022/00281/08448.htm

minimap