Sose halnak meg ezen a csatatéren
farkasok árnya se szedi össze elszórt csontjaikat
mint kalászt bármily ég alatt kivárva a csata végét
Nem lesz halott aki kilógó beleit szorítsa
se lovak kinyúlt serege fényes szemüket összezúzni,
sem szolgáltatni halotti torukat
Balga nyelvükkel éhenvesznének inkább
minthogy elhiggyék hogy e téren egy halott se marad
Sose halnak meg akik így harcolnak összefonódva
lehellet lehelleten szem szemet ismer lehetetlen így a halál
vagy a mozdulat fény se hasít be fegyver sem hatol át
csak egymás szájába lihegő lovak sisakon ragyogó sisakok
mind megdermed egy rostélyfödte szem pont-sugarától
ó be nehéz is elesni ez összeakasztott lándzsák között
S azok a zászlók! dühödten vetítik címerüket az ég tisztásaira
Mintha jeges patak partján festette volna e seregeket
míg vas-koponyák úsztak le surranva a sötétben
Mintha lehetetlen lenne meghalnia egynek is
minden harcos ajka a dalnak erődje
minden vasököl egy álmodó dob dárda dárdán
csendül mint arany recsegés
minden álmom egy ilyen csatába rohanni!
ezüst harcos fekete ménen vörös lobogóval és színes
lándzsával sose halni meg ez maradni örökké
egy festői csata aranyos hercege