Crane, Hart: Voyages IV

IV

Whose counted smile of hours and days, suppose  

I know as spectrum of the sea and pledge  

Vastly now parting gulf on gulf of wings

Whose circles bridge, I know, (from palms to the severe  

Chilled albatross’s white immutability)  

No stream of greater love advancing now  

Than, singing, this mortality alone  

Through clay aflow immortally to you.

All fragrance irrefragably, and claim  

Madly meeting logically in this hour  

And region that is ours to wreathe again,  

Portending eyes and lips and making told  

The chancel port and portion of our June—

Shall they not stem and close in our own steps  

Bright staves of flowers and quills today as I  

Must first be lost in fatal tides to tell?

In signature of the incarnate word

The harbor shoulders to resign in mingling

Mutual blood, transpiring as foreknown

And widening noon within your breast for gathering  

All bright insinuations that my years have caught  

For islands where must lead inviolably

Blue latitudes and levels of your eyes,—

In this expectant, still exclaim receive  

The secret oar and petals of all love.

IV

Kinek számlált mosoly óra és nap,

Már ha tenger-színképként ismerem, s most

Szárny- s szárnyörvényt vadul választanék szét,

Körei, tudom (tenyértől a zord, hűlt

Albatroszig, nem-változó fehérig),

Nem fognak át tágabb sodrú szerelmet,

Mint, dalként, e halandóság agyag

Útján halhatatlan tart, csak feléd.

Illatok, szeghetetlen, s tomboló

Igény, találkáé, s – logikus – épp itt

S most, e hely: miénk, koszorúzni újra,

Jós szemek s ajkak hadd mondják a szentély

Kapuját, s mit kapunk júniusunkból –

Nem szökken s zárul, szegve lépteinkben

Mind: szár virág, toll, ma, hogy én leszek, ki

Elsőül vész a szó-végzete árban?

A testesült szó kézjegyében ott áll,

Tart a kikötő, és lemond, kevervén

Közös vért, mely átüt, mint tudható volt,

Kebledben dél-tágító, gyűljön egybe

Sok fényes sejtés, éveim fogása,

Szigeteké, hol sértetlen vezet

Szemed kék szélességi foka, szintje –

E váró csend-kiáltás adja néked,

Ó, minden vágy titkos uszonya-szirmát.