Creeley, Robert: A kétségbeesett férj balladája (Ballad of the Despairing Husband in Hungarian)
|
Ballad of the Despairing Husband (English)My wife and I lived all alone, contention was our only bone. I fought with her, she fought with me, and things went on right merrily.
But now I live here by myself with hardly a damn thing on the shelf, and pass my days with little cheer since I have parted from my dear.
Oh come home soon, I write to her. Go fuck yourself, is her answer. Now what is that, for Christian word? I hope she feeds on dried goose turd.
But still I love her, yes I do. I love her and the children too. I only think it fit that she should quickly come right back to me.
Ah no, she says, and she is tough, and smacks me down with her rebuff. Ah no, she says, I will not come after the bloody things you've done.
Oh wife, oh wife -- I tell you true, I never loved no one but you. I never will, it cannot be another woman is for me.
That may be right, she will say then, but as for me, there's other men. And I will tell you I propose to catch them firmly by the nose.
And I will wear what dresses I choose! And I will dance, and what's to lose! I'm free of you, you little prick, and I'm the one to make it stick.
Was this the darling I did love? Was this that mercy from above did open violets in the spring -- and made my own worn self to sing?
She was. I know. And she is still, and if I love her? then so I will. And I will tell her, and tell her right . . .
Oh lovely lady, morning or evening or afternoon. Oh lovely lady, eating with or without a spoon. Oh most lovely lady, whether dressed or undressed or partly. Oh most lovely lady, getting up or going to bed or sitting only.
Oh loveliest of ladies, than whom none is more fair, more gracious, more beautiful. Oh loveliest of ladies, whether you are just or unjust, merciful, indifferent, or cruel. Oh most loveliest of ladies, doing whatever, seeing whatever, being whatever. Oh most loveliest of ladies, in rain, in shine, in any weather.
Oh lady, grant me time, please, to finish my rhyme.
|
A kétségbeesett férj balladája (Hungarian)Éltünk, nem volt a téma más, csak szüntelen marakodás. Ő mart engem, én martam őt, s ment minden rendben mint azelőtt.
De itt vagyok most egyedül, a polcra vacak se kerül, kevés nálam a vigalom, elvált, eltűnt az én aranyom.
Irok neki, gyere haza, csak csessz magad, ez a válasza, keresztény lelkem így remél: majd jön, ha száraz lúd-szaron él!
Igen, de mégis szeretem, szereti őt a gyerekem, az a megoldás egyedül, ha gyorsan visszatelepül.
Ó, nem, feleli, csökönyös, lehervaszt, olyan közönyös, ó, nem, feleli, nem teszem, igen rohadtul bánsz te velem!
Ó, asszony, itt a vallomás: szerelmem nem volt soha más, csak te, és más nőm nem lehet, nem élnék mással, csak teveled!
Lehet, mondja, de férfi van, kívüled vannak annyian! Ha vannak, javaslom neked: csak ormányukon tartsd a kezed!
Majd magam választok ruhát, táncolok, szórom a gubát, szabad vagyok, te kis bütyök, s ha nem hegyezlek, nincs prütyök!
Hát ez a nő a kedvesem? Hát ő az égi kegyelem? Ő nyit ibolyát s hoz tavaszt? Ő az, ki engem dalra fakaszt?
Hát ő. Tudom. Még ma is ő. S ha szeretem: ő a jövő. Tudtára adom kereken…
Ó, drága hölgy, hajnalban, délben, délután, Ó, drága hölgy, kanállal étkezik, vagy ujjával csupán. Ó, drágább hölgy, ruhában és ruhátlanul, vagy fél-meztelenül. Ó, drágább-hölgy, föláll, vagy fekszik, vagy csak ül.
Ó, legdrágább hölgy, ily szép, kecses, csodálatos hölgyek közt nem akad. Ó, legdrágább hölgy, lehetsz igaz, igaztalan, közönyös, vadnál is vadabb Ó, legeslegdrágább hölgy, csinálj akármit, bámulj bármit, bármivé változol. Ó, legeslegdrágább hölgy, esőben, fényben, bármikor –
Ó, hölgy, időt adj keveset, hogy befejezzem versemet.
|