Cummings, e. e.: Ó, édes, egyszerű... (O sweet spontaneous in Hungarian)

O sweet spontaneous

earth how often have

the

doting

fingers of

prurient philosophers pinched

and

poked

thee

, has the naughty thumb

of science prodded

thy

beauty, how

often have religions taken

thee upon their scraggy knees

squeezing and

buffeting thee that thou mightest conceive

gods

(but

true

to the incomparable

couch of death thy

rhythmic

lover

thou answerest

them only with

spring)

Ó, édes, egyszerű

föld, hányszor, de hányszor

csipkedtek

és

böködtek

a kéjsóvár filozófusok

szenilis

kezükkel

téged,

hányszor tapogatta

a tudomány szemérmetlen

öregujja

bájaidat, hányszor

fektettek a vallások

gacsos térdükre,

nyaggatva és

noszogatva, hogy isteneket

foganj

(de te

híven

a halálnak,

ritmikus szeretődnek

páratlan

ágyához,

nem felelsz

semmit nekik,

csak a tavaszt)