Day Lewis, Cecil: Ó álmok, ó célok (9) (O Dreams, O Destinations (9) in Hungarian)

9

To travel like a bird, lightly to view

Deserts where stone gods founder in the sand,

Ocean embraced in a white sleep with land;

To escape time, always to start anew.

To settle like a bird, make one devoted

Gesture of permanence upon the spray

Of shaken stars and autumns: in a bay

Beyond the crestfallen surges to have floated.

Each is our wish. Alas, the bird flies blind,

Hooded by a dark sense of destination:

Her weight on the glass calm leaves no impression,

Her home is soon a basketful of wind.

Travellers, we are fabric of the road we go;

We settle, but like feathers on time's flow.

9

Utazni, mint madár és nézni, nézni könnyedén

roppant kőistenek homokba süppedt romjait -

tengert, ahogy álmában a parttal ölelkezik;

újra kezdeni, s túllépni az Idő peremén.

Megülni, mint madár, rezgő őszök és csillagok

virágos gallyain, az állandóság szobraként,

s tovább, tovább lebegni egy öböl tükrös vizén,

hol néhány vad hullámörvény csüggedten háborog.

Ezekre vágyunk. Jaj, vakon röpül minden madár,

beköti szemét a komorárnyú Rendeltetés,

a röpte nem hagy nyomot az üveg-nyugalmon és

egy kosárnyi szélben hamarosan otthont talál.

Mik vagyunk utasok? utunknak rabjai csupán:

megülünk, de csak piheként - az Idő folyamán.