Dickinson, Emily: (A Tavasz keresetlen) ((Spring is the Period) in Hungarian)
(Spring is the Period) (English)Spring is the Period But during March and April
|
(A Tavasz keresetlen) (Hungarian)A Tavasz keresetlen Március-Áprilisban Szokásomtól, azaz egyszerűen a magyar versfordítási gyakorlattól eltérően nem ragaszkodtam sem az eredeti prozódiai képlethez, sem a szövegszerűséghez, sőt még bele is „költöttem” nem keveset, azért, hogy a fordításban is háromszoros rím legyen az „Isten” szóval, mivel a versnek ez a legfeltűnőbb sajátsága, szinte ez az értelme: az a nyelvi tény „generálta” a benne foglalt gondolati konstrukciót — fikciót —, hogy a period (időszak) és az abroad (kívül, odakint) szó jól rímel a God (Isten) szóval. Ennek különös jelentőséget ad az a tény, hogy angolul nagyon nehéz jó, gazdag rímeket találni, a legjobb angol versek rímeinek többsége is ragrím vagy más kézenfekvő összecsengés. Az természetesen nem adható vissza a fordításban, hogy éppen ezeknek a szavaknak az összecsengése hívta életre a vers gondolatát, ezért más ilyesfajta „rím-gondolat”-fikciót kell találnunk, ha lehet. „Isten — resten” az eléggé ilyen: ellentét van a két szó között (ha azt gondoljuk, hogy Isten sohasem henyél; ez szerencsénkre elég jól beleillik a vers „filozófiájába”), mint pl. Babits egyik versében a „testen — Isten”rímben. Keresetlen — Isten már kevésbé ilyen, mert nem tiszta rím; a magyar költészetben a rím ritkán „tiszta” azaz hangról-hangra pontosan összecsengő egybehangzás, és a tiszta rímet gyakran nem is érezzük eredetinek, leleményesnek, hanem éppen ellenkezőleg laposnak, puszta szójátéknak, pl kecske — fecske, puszta — káposzta — tiszta stb, noha vannak kitűnő és leleményes, szugesztív tiszta rímek is. A magyar rímelés összehasonlíthatlanul gazdagabb a három nagy világnyelv költészetének rímelésénél. Egy másik nagy költő azt írta, hogy a nyelvben nagyobb bölcsesség van elrejtve, mint mind abban, amit mondunk vele... Ez a rímek szuggerálta felismerésekre, gondolatokra is vonatkozik. Még egy verzió, bár itt már nincs is rímhelyzetben az Isten szó; a jól ősszecsengő rím gondolati „alátámasztás" nélkül is lehet szuggesztív, még azt is sugallhatja, hogy van valamiféle titkos értelmi kapcsolat a két rímelő szó között, még akkor is, ha valójában nincs:
Március-Áprilisban
(Még egy megjegyzés. Robert Frost — másokkal egetemben — azt írta, hogy a versfordítás éppen azt nem adja vissza, ami a verset verssé teszi. Nem tudom, milyen idegen nyelven tudott Frost, a legvalószínűbb az, hogy franciául tudott. Nos a francia nyelv annyira nem hajlékony, annyira agyon van szabályozva a XVII. század óta agyaskodó szabályokkal, hogy verset franciára fordítani, annak ritkán van valami értelme. Angolra, németre fordítani, az talán kevésbé reménytelen dolog, de nem sokkal kevésbé. Ezzel szemben a magyar nyelv annyira hajlékony, gazdag, színes, annyira gyúrható, hogy egyáltalán nem reménytelen dolog verset fordítani magyarra. (Azt hiszem, más keleti nyelvekkel is ez lehet a helyzet.) A magyar versfordítások ugyan távolról sem adnak vissza annyit az eredeti versek esztétikájából, mint azt Babits és társai hitték, de azért elég sokat visszaadnak belőle, és főleg: VERSEK azok, nem pedig prózai magyarázkodások.)
|