Dickinson, Emily: (A Nap — csak érinté a Hajnalt —) ((The Sun — just touched the Morning —) in Hungarian)
(The Sun — just touched the Morning —) (English)The Sun — just touched the Morning — She felt herself supremer — The Morning — fluttered — staggered —
|
(A Nap — csak érinté a Hajnalt —) (Hungarian)A Nap — csak érinté a Hajnalt — Hej, felderült a Hajnal — A Hajnal — belerokkant —
Most nem írom ide a vers megfejtését, fejtse meg az olvasó, ha van olvasó... Le merném fogadni, hogy nincs egy se (nekem nincs), de ha netán mégis van és megfejtette, akkor kérem, hogy küldje el nekem a megfejtést erre a címre: ephraimil@yahoo.com . (Ne féljen a nemlétező olvasó, hogy netán én sem létezem: bizonyíthatóan létezem, legalábbis egyelőre még.) Köszönöm. (Nekemszegezhető az a kérdés, hogy: Ha nem hiszek olvasóim létezésében, akkor kinek fordítok? Erről egyszer már elelmélkedtem itt a Bábelen. Lechner Ödön állítólag azt mondta, hogy ő a madarak számára tervezi lentről, az utcáról alig látható majolikacserepes háztetőinek mintázatát. Mi, a Bábel önkéntes fordítói még ezt sem mondhatjuk el magunkról, sőt valószínűleg még azt sem, hogy az angyalok számára fordítunk, mert ha az angyalok tudnak angolul, csehül stb., akkor valószínűleg magyarul is tudnak, és ha idegenül nem, akkor magyarul sem... Egyiptomban találtak szorosan egymáshoz illesztett épületelemek belső felületébe vésett ókori feliratokat. Gondolom, hogy olyan feliratot csak az az egy egyiptomi isten volt képes elolvasni, akinek szólt; úgy látszik, nem akarták ama feliratok szerzői, hogy az olvasóközönség is elolvashassa őket... Az olyan publikációt antipublikációnak nevezhetjük. A mi itteni fordításpublikációinkat elvileg minden magyarul értő teremtmény elolvashatja, több millió ember. Az internetet „szuperpublikációnak" nevezhetnénk emiatt — de hát szuperpublikáció az olyan publikáció is, amit nem olvas el senki, vagy kivételesen szerencsés, fehérhollóritka esetben maximum egy-két ember? A fenti pihentagyú fejtegetést fejtegethette volna maga Emily Dickinson is, titokzatos, alig megfejthető relytvényversekbe kódolva. Ő mint afféle grafomán költő költött, költött, költött feltartóztathatatlanul, közel 1800 verset: úgyszólván egymáshoz illesztett kőtömbök belső felületére véste őket (ezért olyan lapidárisak, kőbevéshetően tömörek?...), mert egy irodalmi szakértő azt mondta volt neki, hogy nem érdemes publikálnia őket, hiszen úgysem értené meg senki. Emily még meg is kérte egy rokonát, hogy halála után égesse el összes verseit. Jó vicc. Ugyan miért nem égette el őket ő maga? Ugyanazért-e, amiért a próféta sem hagyja abba a kiáltozást ha nem hallgat is rá senki, hanem a pusztába kiáltja, nádszálba suttogja?... Hadd tegyem hozzá még ehhez, hogy apám, aki meghalt amikor én fél éves voltam, kőfaragó volt: örök felejtésre kárhoztatott halottak nevét véste kőbe, sírkövekre. Mindez merő véletlen és a fenti fejtegetésekhez semmi köze. És ha mégis van?...
|