Dickinson, Emily: (Nekünk — Méhnek s nekem — az Élet vedelés —) (We — Bee and I — live by the quaffing — 230 in Hungarian)

We — Bee and I — live by the quaffing —
'Tisn't all Hock — with us —
Life has its Ale —
But it's many a lay of the Dim Burgundy —
We chant — for cheer — when the Wines — fail —

Do we "get drunk"?
Ask the jolly Clovers!
Do we "beat" our "Wife"?
I — never wed —
Bee — pledges his — in minute flagons —
Dainty — as the trees — on our deft Head —

While runs the Rhine —
He and I — revel —
First — at the vat — and latest at the Vine —
Noon — our last Cup —
"Found dead" — "of Nectar" —
By a humming Coroner —
In a By-Thyme!

Nekünk — Méhnek s nekem — az Élet vedelés —
Nálunk — a pia nem csak a Jó Rajnai Bor —
Az az Élet Sört is hagyott —
De van sok dal a Megecetesedett Bor-Gondiról —
A víg asztal azzal vígasztal — ha a Bor elfogyott —

Rúgunk-e be?
Kérdezd a vidám Lóherét!
„Verjük”-e „Nőnket”?
Nem — nem csak azért, mert nincs —
Méh — koccint rá — pici serlegekkel —
.............................................................


Míg folyik a Rajna —
Ő meg én — dorbézolunk —
Előbb — az erjesztőben — újabban a Szőlőben is. — Sajna!
Éjfél van — utolsó Serlegünk —
„Nektártól” — „megboldogulva találva” —
Egy zümmögő Halottkém által —
„Noha mindig is boldogok voltak!"
   
   
   
Hasztalan próbálom újra meg újra megértetni, hogy bár Emily Dickinson versei a szokásosnál sokkal nehezebben érthető versek, mégsem a modern botcsinálta „költők” halandzsaverseinek korai előfutárai azok. Egyáltalán nem. A halandzsaversen nincs mit megérteni, ezért halandzsa, csak úgy tesz, mintha mély spirituális, pszichológiai, filozófiai stb. értelme volna. Emily Dickinson versei nem is mindig mondanak mély és komplikált dolgokat, nemritkán szinte gyermekien egyszerű közölnivaló a témájuk, de olymódon „bekódolva”, hogy azt nehéz megérteni. A nehezen-érthetőség, a „dekódolandóság" ilyen esetekben az esztétikai „folyamat” fontos eleme, annak ellenére, hogy van a világban rengeteg azonnal és tökéltetesen megérthető zseniális vers is.

A fenti vers nem is igazán vers, annak ellenére, hogy két rím is akad benne; nem minden iromány vers pusztán azért, mert költő írta őket. Ez játék, mulatságosnak szánt de még csak nem is nagyon mulatságos játék, Lehet, hogy valamely barát vagy ismerős számára íródott, és olyasmikre céloz, amik elhangzottak közte és E. D. között, de be nem avatottak számára érthetetlenek. Egy sort le sem fordítottam, csak kipontoztam, azért, mert az értelmét nem sikerült kihámoznom. Vannak, akik nem észlelik a különbséget a „könnyen érthető” és a „teljesen érthetetlen” között, mert a könnyen érthetőt sem értik soha. Első nekifutásra az utolsó sort is kipontoztam, mert a lényege szójáték: „thyme”, = kakukkfű, ugyanúgy hangzik, mint „time” = idő. By-time = időtöltés, szórakozás. A zümmögő halottkém alighanem egy másik méhecske, ő talál rá a két „részegesre”, akik belehaltak delirium tremensükbe, úgymond  ,túlhajtott dorbézolás következtében és/vagy kakukkfűtől övezve'. A kakukkfű a „gyásznövények” egyike. Szójátékot ritkán lehet más nyelvre lefordítani, pl. azt, hogy „ezt az embert be kell csülni”, vagy hogy „ez egy szóra sem érdemes szórakozás” stb. Ha nem lehet lefordítani, akkor ne tegyünk úgy, mintha lefordítottuk volna, és ha nem értjük, akkor ne tegyünk úgy, mintha értenénk. A szójáték helyett esetleg ki lehet találni másik — magyar — szójátékot; itt sikerült kisütnöm azt, hogy megboldogultak noha annakelőtte is boldogok voltak. Nem lehengerlően szellemes; az eredeti szójáték sem az, és az egész vers humora gyenge és erőltetett, lefordítása exercice in futility, zabhegyezés, badizás (= BA...uk a Drága Időt! rövidítése). Csak nem akartam, hogy ennél is rosszabb fény vetődjön szeretett és sokszor zseniális Emily Dickinsonomra...

A lóhere alighanem azért szakembere a berúgásnak, mert a méh nyilván szereti lóheréből „inni" a „nektárt".

A vers intenciója nyilván az, hogy ,költőnk úgy megrészegül valamitől, mintha bort vagy sört vedelne'. Hogy mi az a valami, arra „ivócimborája", a Méhecske utal, a Természetnek eme szimbolikus és szimpatikus képviselőcskéje.
   
   
A vers 1861 körül íródott (bár ennek is csak a nagy embereknek kijáró kegyelet miatt van némi jelentősége).