’Arcturus’ ez az álneve —
Számomra „Csillag” az.
De pofátlan a Tudomány,
Jön és belepofáz.
Egy kis férget tapostam el —
Felbukkant „Nagyokosunk"
„Resurgam” — dünnyög — „Chilopod”
„Hej — de törékeny is fajunk!”
Le kis virágot szakítok —
Szörnyeteg Úr, lupás,
Porzókat számol sebesen —
S máris beskatulyáz!
Fogtam egy Lepkét valaha
A kalapommal én —
„Rovargyűjteményben” csücsül
Dísztelen-mereven
Mi „Ég” volt hajdan
Az most „Zenit” —
Lábam ahova vitt
Ha eljött az Idő s a farsang,
Az térképen virít.
A két sark ha bedilizik
S észak-dél fejreáll,
Azt hiszem az sem lepne meg —
Álljon fejre ha kell!
A „Menny” változott meg talán —
Remélem a „Gyermekei”
Nem lesznek „modernek” ha jövök
És nem nevetnek ki
Remélem felveszi lánykáját
Atyánk a Mennyei —
Bár régimódi — csintalan —
S a „Gyöngy”kerités fölött beemeli.
A két utolsó versszak helyesen:
Perhaps the 'Kingdom of Heaven's' changed—
I hope the 'Children' there
Won't be 'new fashioned' when I come—
And laugh at me—and stare—
I hope the Father in the skies
Will lift his little girl—
Old fashioned—naughty—everything—
Over the stile of 'Pearl.'
Resurgam (latin) = fel fogok támadni. „Chilopod” = a százlábúak tudományos neve. (Ered.: centipede, ugyanaz.) Furcsa, miért mondja a költő szerint korlátolt tudós, hogy a százlábú fel fog támadni; talán azért, mert ilyen férget nehéz elpusztítani, még magához térhet. De miért mondja egyes szám első személyben? A féreg nevében beszélne? Azon kívül ezt még nem kellene latinul mondani, bármennyire tudományos és nagyképű is valaki. Az a benyomásom, hogy annakidején még férgek valamely osztályának tudományos latin neve lehetett az, hogy resurgam (?), tehát mintha azt dünnyögné a tudós, hogy „Resurgamok családja — Százlábú”. Hogy maga a kivégzett százlábú mondja azt a „resurgam”-ot, az lehetetlen, azt már a mondatszerkezet is egyértelműen kizárja. Azt, hogy „Hej — de törékeny is fajunk!”, alighanem a költő mondja, de akkor miért van idézőjelben? Úgy látszik, nem most mondja, hanem akkor mondta, a féreg „feltámadására” azaz nehezen elpusztíthatóságára való reakció gyanánt. De mindez nem biztos; furcsa az egész. Megint valami agyafúrtság rejtőzhet eme furcsaságok mögött.
A vers 1859 körül keletkezett.
