Donne, John: Lecke az árnyékról (A lecture upon the shadow in Hungarian)

Stand still, and I will read to thee

A lecture, Love, in Love's philosophy.

These three hours that we have spent,

Walking here, two shadows went

Along with us, which we ourselves produced.

But, now the sun is just above our head,

We do those shadows tread,

And to brave clearness all things are reduced.

So whilst our infant loves did grow,

Disguises did, and shadows, flow

From us and our cares ; but now 'tis not so.

That love hath not attain'd the highest degree,

Which is still diligent lest others see.

Except our loves at this noon stay,

We shall new shadows make the other way.

As the first were made to blind

Others, these which come behind

Will work upon ourselves, and blind our eyes.

If our loves faint, and westerwardly decline,

To me thou, falsely, thine

And I to thee mine actions shall disguise.

The morning shadows wear away,

But these grow longer all the day ;

But O ! love's day is short, if love decay.

Love is a growing, or full constant light,

And his short minute, after noon, is night.

Várj, kedvesem, fölolvasok

a szerelem könyvéből egy lapot.

Háromórás sétánk alatt

nyomunkban két árnyék haladt,

mit létre saját alakunk hozott;

de most a nap fejünk fölött van épp,

lábunk árnyunkra lép,

s minden, mi nem fény, megfogyaátkozott.

Látván, szerelmünk mily heves,

minden árnyék, gond, csalfa mez

kitért előlünk; s most nem így van ez.

A szerelem nem ért tetőre még,

ha féli a mások tekintetét.

Ha szerelmünk dele letűnt,

majd más irányú árnyékot vetünk.

Amaz elsők más szemeket

tettek vakká, de majd ezek

a mi kettőnk látását veszik el.

Ha egyszer a szerelem alkonyul,

megcsalsz majd álnokul,

s én olyat teszek, mit titkolni kell.

Reggeli árnyék megy tovább,

ők nyúlnak egész napon át –

De jaj, rövid a nap, ha hűl a vágy!

Növő vagy teljes fény a szenvedély,

s délutánjának első perce éj.