Donne, John: Holy sonnets XI.

Spit in my face, you Jews, and pierce my side,

Buffet, and scoff, scourge, and crucify me,

For I have sinn'd, and sinne', and only He,

Who could do no iniquity, hath died.

But by my death can not be satisfied

My sins, which pass the Jews' impiety.

They kill'd once an inglorious man, but I

Crucify him daily, being now glorified.

O let me then His strange love still admire ;

Kings pardon, but He bore our punishment ;

And Jacob came clothed in vile harsh attire,

But to supplant, and with gainful intent ;

God clothed Himself in vile man's flesh, that so

He might be weak enough to suffer woe.

No köpjetek le, zsidók, üssetek,

feszítsetek meg, döfjetek csak át,

hisz bűnös vagyok, s ti csak őt magát

öltétek meg, ki rosszat sose tett.

Zsidókénál bűnöm förtelmesebb,

mert ők egy névtelen emberfiát

öltek meg, de kit mindenki imád,

mindennap azt feszítem újra meg.

Ó, csoda! A király csak megbocsát,

de ő a bűneinkért halni élt.

Jákob, igaz, silány ruhában állt,

de csak csalásból és csak haszonért,

Isten meg emberhúsba öltözött,

hogy gyönge legyen a kínok között.