Eliot, T. S.: Conversation Galante* (Conversation Galante in Hungarian)

I observe: "Our sentimental friend the moon!

Or possibly (fantastic, I confess)

It may be Prester John's balloon

Or an old battered lantern hung aloft

To light poor travellers to their distress."

  She then: "How you digress!"

And I then: "Some one frames upon the keys

That exquisite nocturne, with which we explain

The night and moonshine; music which we seize

To body forth our vacuity."

  She then: "Does this refer to me?"

  "Oh no, it is I who am inane."

"You, madam, are the eternal humorist,

The eternal enemy of the absolute,

Giving our vagrant moods the slightest twist!

With your aid indifferent and imperious

At a stroke our mad poetics to confute--"

  And--"Are we then so serious?"

Szóltam: — A hold! bús, érzelgős barát!

Vagy léggömb, mely az égre rátapadt;

(Hasonlatom gúnyolnod nem szabad!)

Vagy horpadt lámpa, mely gyér sugarát

Botorkáló, torz vándorokra szórja?!

S a lány: „Drágám, hogy elkalandozol ma!"

—Valaki hangjegyekbe önti majd

A drága dalt, amely kizengi tisztán

E holdfényt; s ez ha rajtunk átnyilall,

Meglátjuk: lelkünk mily üres edény.

És erre ő: „Ez rám vonatkozik tán?"

— Óh, nem, nem, én vagyok üres, csak én.

—Te meg: javíthatatlan tréfamester.

Vágyunk örök csúcsok felé cikázna

S kitér, csapong, ha megérinted egyszer!

Hűvös gőggel töröd nyakunk igádba

S poétikánk egy szódra szétomol

„Ugyan, mért vagy ily véresen komoly?"

* Gáláns beszélgetés