English and Scottish Folk Ballads: A nyugtalan sír (The Unquiet Grave in Hungarian)
The Unquiet Grave (English)‘The wind doth blow today, my love, And a few small drops of rain; I never had but one true-love, In cold grave she was lain.
‘I’ll do as much for my true-love As any young man may; I’ll sit and mourn all at her grave For a twelvemonth and a day.’
The twelvemonth and a day being up, The dead began to speak: ‘Oh who sits weeping on my grave, And will not let me sleep?’
‘’Tis I, my love, sits on your grave, And will not let you sleep; For I crave one kiss of your clay-cold lips, And that is all I seek.’
‘You crave one kiss of my clay-cold lips; But my breath smells earthy strong; If you have one kiss of my clay-cold lips, Your time will not be long.
‘’Tis down in yonder garden green, Love, where we used to walk, The finest flower that ere was seen Is withered to a stalk.
‘The stalk is withered dry, my love, So will our hearts decay; So make yourself content, my love, Till God calls you away.’
|
A nyugtalan sír (Hungarian)„Hogy fúj ma a szél, hallod, szivem, az eső búsan csepereg; igaz szerelmem egy volt csak, most nyughelye síri hideg.
Hát megteszem érte, szerelmesemért, mit bárki megtesz itt; sírjához ülök, s úgy gyászolom, egy évig s egy napig."
Elmúlik az év, ím, letelik a nap, s a földből hangzik a szó: „Ki ül itt könnyezve a síromon, ki nem hagy aludni, ó?"
„Szerelmem, sírodon én ülök, s nem hagylak aludni lenn; egy csókot hideg agyag-ajkadról, csak ennyit adj nekem!"
„Csókot kérsz hideg agyag-ajkamról? Föld-bűzös a szám, feleded! Egy csókom, hideg agyag-ajkamról, nyomban végezne veled.
Sétáltunk, ugye, szép zöld kertben; és ott, drágám, no, ládd, száraz kóróvá fonnyadozott a legszebb földi virág.
Kóró szárává lesz a szív! szerelme bármi friss; türelemmel várd hát, míg Isten elszólít téged is."
|