English and Scottish Popular Ballads: King Henry
King Henry (English)Let never a man a wooing wend That lacketh thinges three A store of gold, an oaken heart, And full of charity
And this was seen of King Henry And he likewise alone For he's taken him to a haunted hall Seven miles from the town
He's chased the deer, now him before And the doe down by the den Till the fattest buck in the all the flock King Henry he has slain
His huntsmen followed him to the hall To make them burly cheer When loud the wind was heard to sound And an earthquake rocked the floor
And darkness covered all the hall Where they sat at their meat The grey dogs, yowling, left their food And crept to Henry's feet
And louder howled the rising wind And burst the fastened door And in there came a grisley ghost Stamping on the floor
Her head hit the roof tree of the house Her middle you could not span Each frightened huntsman fled the hall And left the King alone
Her teeth were like the tether stakes Her nose like club or mell And nothing less she seemed to be Than a fiend that comes from Hell
Some meat, some meat Yo King Henry some meat you give to me Go kill your horse, you King Henry, And bring him here to me
He's gone and slain his berry brown steed Though it made his heart full sore For she's eaten up, both flesh and bone Left nothing but hide and hair
More meat, more meat Yo King Henry more meat you give to me Go kill your greyhounds King Henry, And bring them here to me
And when he's slain his good greyhound It made his heart full sore For she's eaten up, both flesh and bone Left nothing but hide and hair
More meat, more meat Yo King Henry more meat you give to me Go fell your gosshawks King Henry, And bring them here to me
And when he's slain his gay gosshawks It made his heart full sore For she's eaten them up, both skin and bone Left nothing but feathers there
Some drink, some drink Now King Henry some drink you give to me Oh you sew up your horse's hide And bring in a drink to me
And he's sewn up the bloody hide And a pipe of wine put in And she drank it up, all in one draught Left never a drop therein
A bed, a bed, now King Henry A bed you'll make for me Oh you must pull the heather green And make it soft for me
And pulled has he the heather green And made for her a bed And taken has he his gay mantle And over it he has spread
Take off your clothes now King Henry And lie down by my side Now swear, now swear you King Henry To take me for your bride
Oh God forbid said Kind Henry That ever the like betide That ever a fiend that comes from Hell Would stretch down by my side
When the night was gone and the day was come And the sun shone through the hall The fairest lady that e'er was seen Lay between him and the wall
Oh God forbid said Kind Henry How lang’ll this last with me? Then out it spake that fair lady, "Even till the day you dee
I've met with many a gentle knight That gave gave me such a fill But never before with a courtious knight That gave me all my will.”
|
Henrik király (Hungarian)Ember, tudd meg, három híján a széptevést ne kezdd; legyen pénzed és nyílt szíved, s a szép szót meg ne vesd.
Példázza ezt Henrik király, ki, hogy asszonya nem került, vadonbeli vad várlakba vonult s vadászni lesbe ült.
A vadont felverte az őz nyomán, völgyben szarvasra lesett, míg végül a legnagyobb bak is kelevézétől elesett.
Vad várlakjába vivé a vadat hogy majd lakomát csap ott; orkán támadt, s földindulás nyitá meg a padlatot.
S a várlak vaksötétbe borult, mikor enni kezdtenek; s konchagyva, nyüszítve kúsztak oda Henrikhez a vérebek.
Az orkán egyre erősbödött, feltépve a házon a zárt; s ment bé egy szörnyű kísértet, s padlót döngetve megállt.
Homloka verte a mennyezetet, hídlábnyi volt dereka; rémülve futott ki a sok vadász, s maradt a király maga.
Foga hosszú, akár a kötél-cövek, az orra tönkölő, szó, ami szó, a gyehenna-lakó sátán maga jött elő.
"Adj húst, adj húst, Henrik király, adj egy kis húst nekem!" - "Ó vágd le a barna deres paripád, azt add ennem nekem!"
Levágva a barna deres paripát, s belé majd szíve szakadt; az meg felfalta a csontjait is, csak bőre-sörénye maradt.
Húst még, húst még, Henrik király, adj húst még énnekem" - "Ó vágd le a hű vadászebeid, azokat hozd énnekem!"
S levágta a hű vadászebeit, s belé majd szíve szakadt; az meg felfalta mindahányt, csak a bőrük szőre maradt.
"Húst még, húst még, Henrik király, adj húst még énnekem!" - "Ó, vágd le a szépszavú sólymaid, azokat hozd énekem."
S levágta a szépszavú sólymait, s belé majd szíve szakadt; az meg felfalta mindahányt, csak a tolluk nagyja maradt.
"Adj bort, adj bort, Henrik király, adj egy kis bort nekem!" - "Paripád nyers bőrét összevarrd, úgy adj innom nekem!"
S lova véres bőrét öltögeté, s öntött bele egy akót, de az egy hajtásra kihúzta mind, egy cseppnyit se hagyott.
"Ágyat, ágyat, Henrik király, vess ágyat énnekem!" - "Ó, tépj sok szép zöld csipkebokort, úgy vess ágyat nekem!"
És tépte a sok szép csipkebokort, s ágyat vetett neki, és fogta parádés köpenyét, rá azt teregette ki.
Tedd le ruhád most Henrik király és feküdj mellettem el, "Esküdjél meg, Henrik király, hogy engem elveszel!"
"Teremtőm, - szólt Henrik király - hát ezt hogy nézed el; gyehennalakó sátán-asszonyt mellém mért fektetel?"
Pirkadt az ég, eltelt az éj, besütött a szobába a nap; de a legszebb szép leány hevert a király köpenyegje alatt.
Teremtőm! - szólt Henrik király - meddig maradsz velem?" S így szólt a legszebb szép leány, "A sírig szüntelen.
Mert mostohám elátkozott, hogy kísértet legyek, valameddig egy kedves lovag bétölti kedvemet."
Megjegyzés: Walter Scott Minstrelsy-jében jelent meg (1802). Emlékeztet a Sir Gawain menyegzője cimű balladára. Megvannak a motívumai egy északi mondában is (Hrolfr Kraki). Egy ősi gael mese a mostohaanya átkát kivéve, szintén minden mondatában megegyezik ezzel a történettel (Vízi király leánya). Egy gael balladában a szörnyű piszkos kísértetet egy fej nélküli alak helyettesíti. A magyar népballadák józanabb világában ismeretlen, de az angolban lépten-nyomon megjelenik a kísértet. A csókkal való visszavarázsolás a kelta népmesékben, románcokban gyakori. E humoros víg-ballada példázatos értelmének a megfejtéséhez a bevezető strófa adja meg a kulcsot. Fordítottja Shakespeare makrancos hölgyének, az asszony-szörnyetegből is tündért varázsol a nyájas gavallér bőkezűsége és kedvessége.
|