Estuary, Mark A.: For Lydia

I love love,

madness burning alive.

My hand trembles,

and surrounded by silence.

Looking for footsteps

Touching the memory of your

In tears, fall to

and die if left to die.

damned days

December frozen butterflies.

Forest trails, bare trees

Shades of spring sauce,

slow wind sails.

The rainy, winter gloom infernal

cries a street name, a street on the hill,

the gray sun.

Nowhere in either or, and yet within me.

If you can not be

What to believe can not be

Because it is forbidden to believe

And what this rime, walking on the spot migrating

not me.

I can not believe not.

The caller can hope it serves you well.

Faith can not leave here.

It should leave away from you,

even if the lamp will not light

demand for school break, skinny,

stray cats as a pouring rain

you take my sodden dream of flight.

Szeretlek szerelemmel,

elevenen égő őrülettel.

A kezem reszket,

és néma csend vesz körül.

Lábaid nyomában keresem

Emlékét érintésednek

A könnyeim hullnak, hullnak

és halnak, ha halni hagynak.

Kárhozott napok

decemberi fagyott pillangók.

Erdei ösvények, kopasz fák

Árnyai tavasznak,

lomha vitorláknak szélcsendben.

Az esős, infernális téli homályban

egy utca neved kiáltja, egy utca a dombtetőn,

a szürke napsütésben.

Sehol se vagy, és mégis bennem.

Ha nem lehetek veled

Amit elhinnem nem lehet

Mert elhinnem tilos

És amit e zúzmarás, vándorló helyben járás

nem enged.

Nem hiszem el, nem.

A hívó remény nem csalhat meg.

A hit nem hagyhat itt.

Nem hagyhat távol tőled,

még ha a lámpa nem is ad fényt,

kereslek szakadtan, soványan,

kóbor macskaként szakadó esőben

hozzád viszi elázott álom-röptömet.