Estuary, Mark A.: Lídiának (For Lydia in Hungarian)
For Lydia (English)I love love, madness burning alive. My hand trembles, and surrounded by silence. Looking for footsteps Touching the memory of your In tears, fall to and die if left to die. damned days December frozen butterflies. Forest trails, bare trees Shades of spring sauce, slow wind sails. The rainy, winter gloom infernal cries a street name, a street on the hill, the gray sun. Nowhere in either or, and yet within me. If you can not be What to believe can not be Because it is forbidden to believe And what this rime, walking on the spot migrating not me. I can not believe not. The caller can hope it serves you well. Faith can not leave here. It should leave away from you, even if the lamp will not light demand for school break, skinny, stray cats as a pouring rain you take my sodden dream of flight.
|
Lídiának (Hungarian)Szeretlek szerelemmel, elevenen égő őrülettel. A kezem reszket, és néma csend vesz körül. Lábaid nyomában keresem Emlékét érintésednek A könnyeim hullnak, hullnak és halnak, ha halni hagynak. Kárhozott napok decemberi fagyott pillangók. Erdei ösvények, kopasz fák Árnyai tavasznak, lomha vitorláknak szélcsendben. Az esős, infernális téli homályban egy utca neved kiáltja, egy utca a dombtetőn, a szürke napsütésben. Sehol se vagy, és mégis bennem. Ha nem lehetek veled Amit elhinnem nem lehet Mert elhinnem tilos És amit e zúzmarás, vándorló helyben járás nem enged. Nem hiszem el, nem. A hívó remény nem csalhat meg. A hit nem hagyhat itt. Nem hagyhat távol tőled, még ha a lámpa nem is ad fényt, kereslek szakadtan, soványan, kóbor macskaként szakadó esőben hozzád viszi elázott álom-röptömet.
|