Frost, Robert: Havas este az erdőben (Stopping By Woods on a Snowy Evening in Hungarian)

Whose woods these are I think I know.

His house is in the village though;

He will not see me stopping here

To watch his woods fill up with snow.

My little horse must think it queer

To stop without a farmhouse near

Between the woods and frozen lake

The darkest evening of the year.

He gives his harness bells a shake

To ask if there is some mistake.

The only other sound's the sweep

Of easy wind and downy flake.

The woods are lovely, dark and deep.

But I have promises to keep,

And miles to go before I sleep,

And miles to go before I sleep.

Kié az erdő? Valakit

tudok: a faluban lakik

s nem lát, míg nézem: erdeje

mint lesz hóval telis-tele.

Lovam bolondnak hisz, tudom,

hogy itt állunk a mélyúton,

a semmiben, ő, én s a szán

az év legmélyebb alkonyán.

Csengőjét rázza: nem vagyok

-e bajban, hogy így hallgatok,

s csak a szelíd szél kergeti

a hó kerengő pelyheit.

Az erdő mély és szörnyű szép,

de menjünk, otthon vár a nép,

és házam messze-messze még,

és házam messze-messze még.