Gom, Leona: Kő (Stone in Hungarian)

There is something in stones

that blisters them annually up

from the earth

against the logic of gravity,

that grows them like calluses

on the palms of spring fields.

Like the first sea creatures

compelled to the blue air, the sun,

they squeeze themselves to the surface,

shoulder their way

through the passive soil

and hold their grey and enigmatic faces

to the light:

an assertion of rock,

fragments of an old message

we will collect and haul away.

Van valami a kövekben

amitől minden évben mint hólyagok

kiütköznek a föld felszínén

a gravitáció logikája ellenére,

amitől megjelennek mint bőrkeményedés

tavasszal a mezők tenyerén.

Mint a kék légbe, a nap elé kényszerített

első tengeri teremtmények,

tolják egymást a felszínre,

utat törnek maguknak

a passzív talajon át,

és a fény felé tartják

szürke és titokzatos arcukat:

a szikla egy követelését,

egy ősi üzenet töredékeit

szedjük össze, és szállítjuk el.