Greville, Sir Fulke: Az emberélet lángja oly buja (When as Man’s life, the light of human lust in Hungarian)

When as Man’s life, the light of human lust,

In socket of his earthly lanthorne burnes,

That all this glory unto ashes must,

And generation to corruption turnes;

Then fond desires that onely feare their end,

Doe vainely wish for life, but to amend.

But when this life is from the body fled,

To see it selfe in that eternall glasse,

Where time doth end, and thoughts accuse the dead,

Where all to come, is one with all that was;

Then living men aske how he left his breath,

That while he lived never thought of death.

Az emberélet lángja oly buja,

amíg táplálja földi foglalat;

tündökléséből sejlik hamuja,

hisz gerjedése pusztulásba csap;

a vágynak csak kihúnyni rettenet,

s tisztulást áhíthat, nem életet.

S ha teste meghal, és a nagy Tükör,

az Öröklét maga mutatja meg,

hol nincs Idő s csak gondolat gyötör,

hol múlt és eljövendő ugyanegy,

elszállt lelkét megkérdik valahára,

akik, míg élt, nem gondoltak halálra.