Griffin, Gerald: Kincsem, Eileen (Eileen Aroon in Hungarian)

When, like the early rose,      
  Eileen aroon!           
Beauty in childhood blows,  
  Eileen aroon!           
When, like a diadem,
Buds blush around the stem,
Which is the fairest gem?      
  Eileen aroon!           

Is it the laughing eye,
  Eileen aroon!
Is it the timid sigh,    
  Eileen aroon!           
Is it the tender tone,  
Soft as the stringed harp’s moan?    
Oh! it is Truth alone.
  Eileen aroon!           

When, like the rising day,     
  Eileen aroon!           
Love sends his early ray,       
  Eileen aroon!
What makes his dawning glow         
Changeless through joy or woe?       
Only the constant know—    
  Eileen aroon!           

I know a valley fair,
  Eileen aroon!           
I knew a cottage there,         
  Eileen aroon!           
Far in that valley shade         
I knew a gentle maid,
Flower of a hazel glade,        
  Eileen aroon!           

Who in the song so sweet?   
  Eileen aroon!           
Who in the dance so fleet?
  Eileen aroon!           
Dear were her charms to me,
Dearer her laughter free,       
Dearest her constancy,          
  Eileen aroon!

Were she no longer true,       
  Eileen aroon!           
What should her lover do?    
  Eileen aroon!           
Fly with his broken chain
Far o’er the sounding main,  
Never to love again,  
  Eileen aroon!           

Youth must with time decay,           
  Eileen aroon!
Beauty must fade away,       
  Eileen aroon!           
Castles are sacked in war,     
Chieftains are scattered far,  
Truth is a fixed star,
  Eileen aroon!

Ha kisded rózsaszál,
   kincsem, Eileen,
korán kinyílna már,
   kincsem, Eileen,
ha, mint a diadém,
rügy pattan ág hegyén,
mi fő ék, kérdem én,
   kincsem, Eileen.

A szem, ha felragyog,
   kincsem, Eileen?
Szemérmes sóhajok,
   kincsem, Eileen?
Az ajk szelíd szava,
mint hárfa dallama?
A hűség egymaga,
   kincsem, Eileen!

Mikor napkeleten,
   kincsem, Eileen,
virrad a szerelem,
   kincsem, Eileen,
bár jön ború, derű,
mért marad rőt hevű,
nem tudja, csak ki hű,
   kincsem, Eileen!

Egy kies völgy ölén,
   kincsem, Eileen,
kis háznál jártam én,
   kincsem, Eileen,
virágként éldel itt
egy lányka, szép, szelíd,
égerfák közt virít,
   kincsem, Eileen.

Ki tudd szebb dalokat,
   kincsem, Eileen,
ki lába táncosabb,
   kincsem, Eileen?
Szemem bűvölte meg,
tetszett, hogy úgy nevet -
hűsége becsesebb,
   kincsem, Eileen!

Ha hűtlen lenne ő,
   kincsem, Eileen,
mit tesz a szerető,
   kincsem, Eileen?
Tört láncot menekít
a zord tengerekig,
s már meg nem ejti szív,
   kincsem, Eileen!

Az idő száll, nagy úr,
   kincsem, Eileen,
a szépség elfakul,
   kincsem, Eileen,
vára üszke között,
a törzsfő üldözött,
csak a hűség örök,
   kincsem, Eileen!