Hardy, Thomas: Rome: The Vatican - Sala Delle Muse (1887)

I sat in the Muses' Hall at the mid of the day,
And it seemed to grow still, and the people to pass away,
And the chiselled shapes to combine in a haze of sun,
Till beside a Carrara column there gleamed forth One.
 
She was nor this nor that of those beings divine,
But each and the whole--an essence of all the Nine;
With tentative foot she neared to my halting-place,
A pensive smile on her sweet, small, marvellous face.
 
"Regarded so long, we render thee sad?" said she.
"Not you," sighed I, "but my own inconstancy!
I worship each and each; in the morning one,
And then, alas! another at sink of sun.
 
"To-day my soul clasps Form; but where is my troth
Of yesternight with Tune: can one cleave to both?"
-- "Be not perturbed," said she. "Though apart in fame,
As I and my sisters are one, those, too, are the same.
 
-- "But my loves go further--to Story, and Dance, and Hymn,
The lover of all in a sun-sweep is fool to whim --
Is swayed like a river-weed as the ripples run!"
-- "Nay, wight, thou sway'st not. These are but phases of one;
 
"And that one is I; and I am projected from thee,
One that out of thy brain and heart thou causest to be --
Extern to thee nothing. Grieve not, nor thyself becall,
Woo where thou wilt; and rejoice thou canst love at all!

A múzsák csarnokában ültem dél idején,
eltűnt a nép, nyugalom ereszkedett körém,
nap-ködben folytak össze a vésett alakok,
de egy Carrara-oszlop mellett Egy még ragyogott.
 
Nem hasonlított az egyik vagy a másik istenire,
de lényegében ő volt a Kilenc mindegyike;
ülőhelyem felé közelgett tétován,
méla mosoly fakadt bájos ábrázatán.
 
„Bússá tett - mondta - ily hosszasan nézni ránk?”
- „Nem ti fájtok - leheltem csélcsapságom, mi bánt!
Mindőtök tisztelem; reggel az egyiket,
majd, jaj, a másikat, mikor a nap lement.
 
Ma a Forma rabja lelkem; de hol a tegnapi
eljegyzésem a Hanggal: kettéválhat valaki?”
- „Ne háborogj - felelte. - Bár hírünk változatos,
mert mind egyek vagyunk, e kettő is azonos.”
 
- „De vágyam tárgya több - Dal, Tánc, Történelem,
egy fénypászmán belül csak a dőre csügg mindenen,
ki, mint a gyom a folyó sodrában, fel-le ing!”
- „Nem, széptevőnk, nem ingsz. Hisz egynek válfaja mind;
 
s ez az egy én vagyok; s te vagy kivetitőm,
életemet eszednek s szívednek köszönöm –
kívüled semmi sincs. Ne bánkódj, s szidd magad,
szeress kedved szerint, s légy boldog, hogy szabad!”