Heaney, Seamus: Első Glanmore-i Szonett (Glanmore Sonnets I in Hungarian)

Vowels ploughed into other: opened ground.

The mildest February for twenty years

Is mist bands over furrows, a deep no sound

Vulnerable to distant gargling tractors.

Our road is steaming, the turned-up acres breathe.

Now the good life could be to cross a field

And art a paradigm of earth new from the lathe

Of ploughs. My lea is deeply tilled.

Old ploughsocks gorge the subsoil of each sense

And I am quickened with a redolence

Of farmland as a dark unblown rose.

Wait then…Breasting the mist, in sowers’ aprons,

My ghosts come striding into their spring stations.

The dream grain whirls like freakish Easter snows.

Egymást ekézik a hangok, megnyílik a föld

A február nem volt ilyen enyhe már régen

Mély a csend, barázdákon remeg a zöld

Köd távoli traktorok fenyegetésében.

Utunk párájában a feltört talaj sóhajt

Szép is lenne még taposni a mezőt

De nehéz gépezetek kacagják az óhajt

Hideg komolysággal szántva új legelőt.

Az érzékek mélységét felfaló vas rettent

Viszont édes illatával majdani rózsa serkent

Melynek magjait most kötényből szórják szét.

Még várni kell, majd élvezzük friss ízét

A tavasznak, amit majd kísértetek hoznak

Akik a húsvéti hóban álomként gomolyognak.