Heaney, Seamus: Glanmore: Szonettek II (Glanmore Sonnets II in Hungarian)

Sensings, mountings from the hiding places,

Words entering almost the sense of touch,

Ferreting themselves out of their dark hutch –

‘These things are not secrets but mysteries,’

Oisin Kelly told me years ago

In Belfast, hankering after stone,

That connived with the chisel, as if the grain,

Remembered what the mallet tapped to know.

Then I landed in the hedge-school of Glanmore

And from the backs of ditches hoped to raise

A voice caught back off slug-horn and slow chanter

That might continue, hold, dispel, appease:

Vowels ploughed into other, opened ground,

Each verse returning like the plough turned round.

Megérzés, rejtekből kimoccanás:

Érződik a szó, már tapintható,

Már porzik tőle a sötét odu –

„Nem is titkok ezek, hanem csodák."

Így mondta rég Belfastban Oisin Kelly,

Ahogy a követ kutatta, kopogtatta,

Mintha az anyag emlékezne arra,

Amit a véső próbál tudakolni.

S most itt van Glanmore, a mezei skóla,

Hol árokpartról hozzám visszazenghet

A hang, mint régi, lassú dudanóta –

És kitart, megtart, eloszlat, felenged:

Hang szánt a hangba, feltörik a földet,

Vers fordul versbe, mélyig szánt a csöndje.