Heaney, Seamus: Montana

The stable door was open, the upper half,

When I looked back. I was five years old

And Dologhan stood watching me go off,

John Dologhan, the best milker ever

To come about the place. He sang

`The Rose of Mooncoin' with his head to the cow's

side.

He would spin his table knife and when the blade

Stopped with its point towards me, a bright path

Opened between us like a recognition

That made no sense, like my memory of him

standing

Behind the half door, holding up the winkers.

Even then he was like an apparition,

A rambler from the Free State and a gambler,

All eyes as the pennies rose and slowed.

On Sunday mornings under Butler's Bridge

And downed themselves into that tight-bunched

Of the pitch-and-toss school. Sunlight on far lines,

On the creosoted sleepers and hot

And Dologhan, who'd worked in Montana once,

With the whole day off, in the cool shade of the arch.

Az istállóajtó felül nyitva volt,

Ahogy visszanéztem. Öt éves lehettem,

És Dologhan ott állt, szemmel követett,

John Dologhan, akinél sose járt

Jobb fejő a tanyán. Dalolt a tehén

Farát támasztva fejjel: „A holdpénz rózsái!”

Néha megpörgette kését, s ha a hegye felém

Mutatva állt meg, fényes ösvény

Nyílt közöttünk, mint holmi felismerés,

Tán semmié, az emléké, ahogy

Integetett utánam a félajtó mögül.

Már akkor is az volt, jelenés,

Csavargó Írhonból, játék bolondja,

Vasárnap reggeleken a Butler híd alatt

Szeme a feldobott pennyken csüngött,

A nyüzsgő tömegben hova hullanak

A fej-vagy-írásnál. A tájon napfény-özön,

Kátrányos talpfán, áthevült kövön.

És Dologhan, aki rég Montanában is dolgozott,

Ráér estig, híd-ív vet rá hűvös árnyat.