Henley, William Ernest: Invictus* (Invictus in Hungarian)
|
Invictus (English)Out of the night that covers me, Black as the Pit from pole to pole, I thank whatever gods may be For my unconquerable soul.
In the fell clutch of circumstance I have not winced nor cried aloud. Under the bludgeonings of chance My head is bloody, but unbowed.
Beyond this place of wrath and tears Looms but the Horror of the shade, And yet the menace of the years Finds, and shall find, me unafraid.
It matters not how strait the gate, How charged with punishments the scroll. I am the master of my fate: I am the captain of my soul.
|
Invictus* (Hungarian)Az égből, mely úgy hull fölém, mint földtekére zord pokol, bármely istent csak áldok én lelkemért, mely meg nem hajol.
Az élet ökle letepert, s én nem jajgattam vergődve, nem, a véletlen dorongja vert, s véres, de büszke még fejem.
Túl a harag, s könnyek honán csak a homály borzalma vár, évek fenekednek reám, de gyávának egy sem talál.
Nem baj, ha szűk a kapu, s ha a tekercs bármit ró ki rám, magam vagyok sorsom ura, lelkem hajóján kapitány.
*Le nem győzött
|