Herrick, Robert: Mért siettek úgy, nárciszok? (To Daffodils in Hungarian)

Fair daffodils, we weep to see           

  You haste away so soon;     

As yet the early-rising sun     

  Has not attain'd his noon.    

        Stay, stay

    Until the hasting day          

        Has run  

    But to the evensong;          

And, having pray'd together, we        

    Will go with you along.

We have short time to stay, as you,   

  We have as short a spring;   

As quick a growth to meet decay,      

  As you, or anything.

        We die

    As your hours do, and dry 

        Away     

    Like to the summer's rain;  

Or as the pearls of morning's dew,    

    Ne'er to be found again.

Mért siettek úgy, nárciszok,

sárga liliomok?

A nap korán indult, de még

zeniten sem ragyog!

Ha gyors,

akkor is vár a sors,

amíg

nem szól az estharang:

mondjunk közös búcsúimát

s födjön együtt a hant.

A mi útunk is gyors tavasz

s még gyorsabb pusztulás:

növünk, virulunk, hervadunk,

mint ti, vagy bárki más.

Ahogy

a ti gyors napotok

vagy a

friss harmat odavan:

mint a gyöngyös nyári eső,

eltűnünk nyomtalan.