Hopkins, Gerard Manley: Szent Dorottya képmására (For a Picture of St. Dorothea in Hungarian)

I bear a basket lined with grass;
I am so light, I am so fair,     
That men must wonder as I pass      
And at the basket that I bear,           
Where in a newly-drawn green litter
Sweet flowers I carry,—sweets for bitter.   
 
Lilies I shew you, lilies none,
None in Caesar’s gardens blow,—   
And a quince in hand,—not one      
Is set upon your boughs below;
Not set, because their buds not spring;        
Spring not, ’cause world is wintering.          
 
But these were found in the East and South
Where Winter is the clime forgot.—
The dewdrop on the larkspur’s mouth
O should it then be quench`d not?   
In starry water-meads they drew      
These drops: which be they? stars or dew?  
 
Had she a quince in hand? Yet gaze:           
Rather it is the sizing moon.
Lo, linkèd heavens with milky ways!           
That was her larkspur row.—So soon?         
Sphered so fast, sweet soul?—We see         
Nor fruit, nor flowers, nor Dorothy.

E kosárba füvet szedek;
oly szép vagyok, oly gondtalan,
megcsodálnak az emberek,
nézik karomon kosaram,
mily édes csokrot rejt a fű,
hogy édes lesz, mi keserű?
 
Nézd csak, itt ez a liliom,
még Caesar kertjében se bírsz
ilyet mutatni, fáidon
nem nő ilyen gyönyörű birs;
nem nő, mert nincs rajtuk virág,
nincs, télre fordult a világ.
 
Ennek itt dél a hona, lásd,
és kelet, hol nincs tél soha. -
Oly harmatos a szarkaláb,
nem is lehet szomjaznia.
Cseppjei mily réten fakadnak?
S mi csillog? Csillag vagy a harmat?
 
Birsalmát tartana kezében?
Nem olyan inkább, mint a hold?
Mennyek közt Tejút fut középen:
a szarkalábak sora volt.
S máris? Magához szólította?
Nincs gyümölcs, virág, nincs Dorottya.