Hughes, Ted: A gondolat-róka (The thought-fox in Hungarian)

I imagine this midnight moment’s forest:
Something else is alive
Beside the clock’s loneliness
And this blank page where my fingers move.

Through the window I see no star:
Something more near
Though deeper within darkness
Is entering the loneliness:

Cold, delicately as the dark snow,
A fox’s nose touches twig, leaf;
Two eyes serve a movement, that now
And again now, and now, and now

Sets neat prints into the snow
Between trees, and warily a lame
Shadow lags by stump and in hollow
Of a body that is bold to come

Across clearings, an eye,
A widening deepening greenness,
Brilliantly, concentratedly,
Coming about its own business

Till, with a sudden sharp hot stink of fox
It enters the dark hole of the head.
The window is starless still; the clock ticks,
The page is printed.

Éjféli percben erdőt képzelek:
Valami más is él itt,
Nem az óra magánya csak
S e tiszta lap, mit ujjam illet.

Csillagot nem mutat az ablak:
Valami közelebbi,
Bár a magányban mélyebb,
A magányba belép:

Puhán, mint a sötét hó, fagyos
Rókaorr avart, ágat érint,
Két szem szolgál egy mozdulást,
Mely most megint, megint, megint

Éles mintát nyom fák között
A hóra, s egy fürkész, sánta árny
Tönk mellett, vápában lapít,
Egy testé, mely tisztásokon

Mer átsuhanni, szem
Táguló, mélyülő zöldje,
Ragyogón, összeszedetten
Jön, hisz épp ez a dolga,

Hirtelen meleg, vad rókabűz –
A fej sötét üregébe lép.
Csillagtalan az ablak, óra neszez;
Teleírva a lap.