Jonson, Ben: An Epitaph on Salathiel Pavy, a child of Queen Elizabeth's Chapel
An Epitaph on Salathiel Pavy, a child of Queen Elizabeth's Chapel (English)Weep with me, all you that read This little story: And know, for whom a tear you shed Death's self is sorry. 'Twas a child that so did thrive In grace and feature, As heaven and nature seem'd to strive Which owned the creature. Years he numbered scarce thirteen When fates turned cruel, Yet three filled zodiacs had he been The stage's jewel; And did act, what now we moan, Old men so duly, As, sooth, the Parcae thought him one, He played so truly. So, by error to his fate, They all consented; But viewing him since, alas, too late! They have repented; And have sought, to give new birth, In baths to steep him; But being so much too good for earth, Heaven vows to keep him.
|
Egy Queen Elizabeth's chapel-i gyermek, Salathiel Pavy sírfelirata (Hungarian)Ó, sírjatok, ti olvasók, e sorokat látva; akiért itt könnyet ontotok, a Halál is szánja. Gyermek volt, ó, igérkezett kedvesnek, szépnek: Természet s Menny vetélkedett, kié is e lélek. Élt tizenhárom évet itt, hogy a Végzet elintse: volt így is három évkörig színpada kincse; és véneket (ő, akiért e sirám) oly híven játszott, hogy a párkáknak maga is, no lám, öregnek látszott. Így, tévedésből, sorsába mind beleegyeztek, már aztán őt magát látva (későn), keseregtek. próbálták (újjáéledhet!) fürdetni serényen; ám túl jó volt tán Földünknek, és szóla az Ég: Nem!
|