Jonson, Ben: Song to Celia

Drink to me only with thine eyes,

     And I will pledge with mine;

Or leave a kiss within the cup

     And I'll not ask for wine.

The thirst that from the soul doth rise

     Doth ask a drink divine;

But might I of Jove's nectar sip,

     I would not change for thine.

I sent thee late a rosy wreath,

     Not so much honouring thee

As giving it a hope that there

     It could not withered be;

But thou thereon didst only breathe,

     And sent'st it back to me;

Since when it grows, and smells, I swear,

     Not of itself but thee!

Szemed ha csak koccint reám,

téged köszönt szemem,

ha csókot hagysz poharamon,

a bort nem ízlelem;

égi ital, amit kiván

a lélek szüntelen,

de hogyha csókod szívhatom,

nektár se kell nekem.

Minap rózsát küldtem neked,

nem kedvedért talán,

de hittem, nem hervadhat el

körödben, drága lány;

szirmára hullt lélekzeted,

úgy küldted vissza s lám

azóta nem rózsát lehel,

csak téged, Céliám.