Kavanagh, Patrick: Shancoduff

My black hills have never seen the sun rising,
Eternally they look north towards Armagh.
Lot's wife would not be salt if she had been
Incurious as my black hills that are happy
When dawn whitens Glassdrummond chapel.

My hills hoard the bright shillings of March
While the sun searches in every pocket.
They are my Alps and I have climbed the Matterhorn
With a sheaf of hay for three perishing calves
In the field under the Big Forth of Rocksavage.

The sleety winds fondle the rushy beards of Shancoduff
While the cattle-drovers sheltering in the Featherna Bush
Look up and say: "Who owns them hungry hills
That the water-hen and snipe must have forsaken?
A poet? Then by heavens he must be poor."
I hear and is my heart not badly shaken?

Fekete hegyeim sose látták a kelő napot,
Északnak néznek örökké Armagh felé.
Lót felesége nem válik sóvá, ha oly közönyös,
Mint azén fekete hegyeim, akiknek őröm,
Ha a Glassdrummond-kápolna hajnalra-fehérül.

Hegyeim halmozzák március aranyló aprópénzét,
Mikor a nap minden zsebet kiforgat.
Ők azén Alpokom, és megmásztam a Matterhornt
Egy szénaköteggel három elbitangolt borjúért
Rocksavage-nél, a Big Forth alatti réten.

Az ólmos-esős szelek becézik Shancoduff szittyós szakállit,
Míg a marhahajcsárok, a Featherna Bush-ban időzve,
Fölnéznek, szólván: „Kinek a korgó hegyei ezek,
Hogy a vizi tyúk meg a szalonka is elmegy innen?
Költő a gazda? Akkor, az égre, szegény lehet."
S én hallom ezt - s össze ne rázná a szivem?