Keyes, Sidney: Idő (Time will not grant in Hungarian)

Time will not grant the unlined page

Completion or the hand respite

The magi stray, the heavens rage,

The careful pilgrim stumbles in the night.

Take pen, take eye and etch

Your vision on this umpropitious time,

Faces are fluid, actions never reach

Perfection but in reflex or in rhyme.

Take now, not soon, your lost

Minutes roost home like curses.

Nicolo, Martin, every unhoused ghost

Proclaimstime's strange reverses.

Fear was Donnes peace to him,

Charted between the minstrel cherubim,

Terror was decent. Rilke tenderly

Accepted Autumn like a rooted tree.

But I am frightened after every good day

That all my life must change and fall away.

Nem ad halasztást az idő,

nem írja az üres lapot,

mágus fut, döng az égmező,

óvatos vándor éjben tántorog.

Fogj tollat, fogj szemet, kivésni

a zord időről látomásodat;

az arc futó, a tett teljét nem éri,

csupán a reflex és a rím marad.

Most kezdd, ne mindjárt; elveszett

perceid átka visszacsap rád.

Nicolo, Martin, bolygó szellemek

hirdetik az idő kudarcát.

Donne rettegésben lelte meg a békét,

bár kerubok közt jelzi égi térkép,

ő nem félt félni. Úgy karolta át

Rilke az őszt, mint mélygyökerű fát.

De minden jó nap rémület nekem,

hogy fordul, roppan, széthull életem.