This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Larkin, Philip: I Remember, I Remember

Portre of Larkin, Philip

I Remember, I Remember (English)

Coming up England by a different line
For once, early in the cold new year,
We stopped, and, watching men with number plates
Sprint down the platform to familiar gates,
"Why, Coventry!" I exclaimed. "I was born here."
 
I leant far out, and squinnied for a sign
That this was still the town that had been 'mine'
So long, but found I wasn't even clear
Which side was which. From where those cycle-crates
Were standing, had we annually departed
 
For all those family hols? . . . A whistle went:
Things moved. I sat back, staring at my boots.
'Was that,' my friend smiled, 'where you "have your roots"?'
No, only where my childhood was unspent,
I wanted to retort, just where I started:
 
By now I've got the whole place clearly charted.
Our garden, first: where I did not invent
Blinding theologies of flowers and fruits,
And wasn't spoken to by an old hat.
And here we have that splendid family
 
I never ran to when I got depressed,
The boys all biceps and the girls all chest,
Their comic Ford, their farm where I could be
'Really myself'. I'll show you, come to that,
The bracken where I never trembling sat,
 
Determined to go through with it; where she
Lay back, and 'all became a burning mist'.
And, in those offices, my doggerel
Was not set up in blunt ten-point, nor read
By a distinguished cousin of the mayor,
 
Who didn't call and tell my father There
Before us, had we the gift to see ahead -
'You look as though you wished the place in Hell,'
My friend said, 'judging from your face.' 'Oh well,
I suppose it's not the place's fault,' I said.
 
'Nothing, like something, happens anywhere.'



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.rswheeldon.com

Emlékszem, emlékszem (Hungarian)

Át Anglián, szokatlan vonalon
utazva egyszer újévi hidegben,
megálltunk, s míg hordár-had tört a plé-
számtáblákkal peron-kapuk felé,
„Jé, Coventry!" - így szóltam. „Itt születtem."
 
Kihajoltam, bámulva bandzsitásig.
Ez-é a város, mely olyan sokáig
„enyém" volt, s láttam, már el sem találnám
a balt s a jobbot. A bicikli-állvány
mellől keltünk családi útjainkra.
 
Vakációkor?... Rándult a vonat:
Fütty. Ültem, arcom cipőmre meredt.
Társam mosolygott: „Itt van »gyökered«?"
Nem, itt nem-éltem gyermekkoromat,
csak indultam, így vágtam volna vissza.
 
Most már a táj térkép-formáju tiszta.
Kertünk, ahol elmémből nem fakadt
növények izzó teológiája,
s nem szólított meg egy öreg pacák.
S íme, itt volt a tündöklő család,
 
amelyhez bánatommal nem szaladtam,
fiu-bicepszek, lány-mellek csapatban,
fura Ford-juk, a farm, hol igazán
„én voltam én". Ha itt tartunk, no nézd meg,
hol nem vacogtam, páfrány közt a fészket,
 
nem-döntve: most vagy soha; míg a lány
hanyatt dőlt s „mindent forró köd lepett".
A nyomda ott, hol fűzfaversemet
borgiszból nem szedték ki, és fölötte
nem mélázott a polgármester öccse,
 
s nem jött, nem szólt apámhoz: Íme, itt
előttünk áll, vajh' látnánk, mely irányba -
„Úgy ülsz, mint aki fenébe kivánja
a helyet" - szólt barátom. „Márpedig -
szóltam - talán ez nem a hely hibája."
 
„Semmi s minden bárhol történhetik."



Uploaded byP. T.
Source of the quotationN. N. Á.

minimap