Larkin, Philip: Love, We Must Part Now

Love, we must part now: do not let it be
Calamitious and bitter. In the past
There has been too much moonlight and self-pity:
Let us have done with it: for now at last
Never has sun more boldly paced the sky,
Never were hearts more eager to be free,
To kick down worlds, lash forests; you and I
No longer hold them; we are husks, that see
The grain going forward to a different use.

There is regret. Always, there is regret.
But it is better that our lives unloose,
As two tall ships, wind-mastered, wet with light,
Break from an estuary with their courses set,
And waving part, and waving drop from sight.

Szerelmem, válni kell, nagyon vigyázz,
Ne legyen búcsúnk végzetes nehéz.
Múltunkban túl sok önsajnálkozás
Meg holdfény volt. Ezt hagyd, a napra nézz!
Oly bátran hág az égre, mint soha.
Szabadságért így vágyódott-e más?
Világ dúlója, erdők ostora
Már nem vagyunk, pelyva csupán, de lásd,
Más célt találva tör tovább a mag.

Fájó, keserves elbúcsúzni, fáj,
De mégis jobb, ha sorsunk szétszakad;
Mint fényes, nedves szélben két hajó,
Ha szűk öbölből más-másfele száll,
Int vissza és elvész a távozó.