Levertov, Denise: Tavaszidő (The Springtime in Hungarian)

The red eyes of rabbits  
aren't sad. No one passes
the sad golden village in a barge
any more. The sunset  
will leave it alone. If the  
curtains hang askew  
it is no one's fault.
Around and around and around
everywhere the same sound  
of wheels going, and things  
growing older, growing  
silent. If the dogs
bark to each other
all night, and their eyes  
flash red, that's
nobody's business. They have  
a great space of dark to  
bark across. The rabbits  
will bare their teeth at  
the spring moon.

Nem szomorú a mókusok
vörös szeme. Bárkán többé
nem siklik át senki
a szomorú arany falun.
Magára hagyta a napnyugta.
Ha a függönyök ferdén lógnak,
senki sem lesz hibás.
Körben s körben s körben
mindenütt gördülő
kerekek hangja és
öregedő, elhallgató
dolgoké. Ugassanak bár
egész éjjel a kutyák
egymásnak, s villogjon
szemük vörösen, senki se
szól. Nagy a fekete űr,
amit át kell ugatniuk.
A tavaszi holdra
rávicsorítanak
majd a nyulak.