Longley, Michael: Kísértetváros (Ghost Town in Hungarian)

I have located it, my ghost town --
A place of interminable afternoons,
Sad cottages, scythes rusting in the thatch;
Of so many hesitant surrenders to
Enfolding bog, the scuts of bog cotton.

The few residents include one hermit
persisting with a goat and two kettles
Among the bracken, a nervous spinster
In charge of the post office, a lighthouse-keeper
Who emerges to collect his groceries.

Since no one has got around to it yet
I shall restore the sign which reads CINEMA,
rescue from the verge of invisibility
the faded stills of the last silent feature --
I shall become the local eccentric:

Already I have retired there to fill
Several gaps in my education --
The weather's ways, a handful of neglected
Pentatonic melodies and, after a while,
Dialect words for the parts of the body.

Indeed, with so much on my hands, family
And friends are definitely not welcome --
Although by the time I am accepted there
(A reputation and my own half-acre)
I shall have written another letter home.

Ez itt az én kísértetvárosom.
Véget nem érő délután hona,
Vak porta-sor, zsupban rozsdás kaszák;
Sok-sok még tétova önátadás
A mély mocsár, a sás tüskéinek.

Nem laknak itt sokan: két üsttel a
Csalit között, kecskéje társaként
Egy remete; a postát kezelő
Vénkisasszony, s a parti toronyőr,
Ki néha jön le csak, élelemért.

S mert senki más nem néz felé, magam
Festem ki majd a táblát, hogy: MOZI,
Megmentve így a vég-homály elől
Halvány csöndjét halk vonalainak -
S a helybeli különc is én leszek.

S már nyugton élek itt, tódozgatom
Műveltségeim hiányosságait -
Időjárás, csokornyi nem-tudott
Pentaton dal, s majd kis idő után
Testrészeket leíró tájszavak.

Igen, hát ennyi munka s gond között
Család, barát egy sem kívánatos -
Ha a beilleszkedés sikerült
(Némi hírnév, saját tenyérnyi föld),
Küldök majd új élménybeszámolót.